Századok – 1910

Kisebb közlemények. - Karácsonyi János: Új adat a Sylvester-bulla koholásához 315

KISEBB KÖZLEMÉNYEK. ÚJ ADAT A SYLVESTER-BULL A KOHOLASÁHOZ. »Az ki miben tudós, abban gyanós«, tartotta a régi magyar közmondás. Âlkulcsot nem tud készíteni a szabó, ráczvásznat nem tud szőni a kovács. A Sylvester-bullát sem koholhatta valami ostoba, tanulatlan paraszt, hanem olyan, a ki Magyarország Szent-István-korabeli állapotaival foglalkozott és azokat ismerte. Már rég kifejtettem (Századok 1909, 371. 1.), hogy Tomkó Jánosnak, az 1631—39. években boszniai püspöknek, megvolt a kellő tudománya a Sylvester-bulla koholásához, mert foglalkozott Szent István életiratával és azt kinyomtatta. Egy eddig ismeretlen, vagy legalább kiadatlan művéből kisül, hogy foglalkozott ő egyenesen a szent koronával is. A Magyar Könyvszemle 1909. évfolyamában a 341—42. lapokon ismerteti Zsák Adolf Tomkónak egyik kéziratban maradt művét : »Ad Laurentium Magalottum S. R. E. Card, am^lissimum de Coronis Ungaricis nota brevis Joannis Tomci Marnavitii archid. Zagrab«. Ezt, mint Zsák megjegyzi, Rómában 1627 január 1-én fejezte be és a magyar szent koronának szines rajza után, annak rövid történetét is előadja. Miért vállalkozott Tomkó e művecske megírására ? Megmondja maga : »Ego, qui aliquo Ungaricarum antiquitatum ob nimiam affinitatem cum Illiricanis affectu libenter detineor.« Tehát két művében is foglalkozott Tomkó Szent István koronájának történetével. Maga ez az irodalmi foglalkozás felkelthette hozzá hasonló természetű emberben azt a gondolatot, hogy jó volna pótolni Sylvesternek azon elveszett levelét, melylyel a koronát Magyarországba küldötte, s e gondolat, mikor az érdek is hozzájárult, tetté vált, mert a ki egyszer belekóstol a hamisításba, az már nem bír az arra való kísértésnek tovább ellentállni. Egyúttal, ha már megint szólani kellett a Sylvester-bulla koholójáról, megmondom azt is, hogy miért nem ismertem eddig Lánczy Gyulának határozott állásfoglalását ? és miért magyaráztam kétféle-22*