Századok – 1910

Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - IV. közl. 298

bethlen istván támadása 1636-ban. 311 is, kik szintén Rákóczy ellen izgattak, azzal vádolván, hogy II. Ferdinánddal szövetségre lépett a török ellen.1

Mikor tehát a budai diván határozatáról hivatalos tudósítás érkezett a portára,, a nagyvezér rövidesen kijelentette a követeknek, hogy »hatalmas császár elunta az ngod ellen való sok panaszt az egész véghelyektől s mind penig az országbeliektől, azért azt tovább nem szenvedhetvén, nem akarja eltűrni« ; parancsot adott a budai vezérnek, hogy csapatait mozgósítsa s egyesítse az Erdélylyel szomszédos végbeliekkel s küldjön egy főembert Erdélybe, »ki megmondja, az sok panaszt, hogy nem tűrhette hatalmas császár s azért küldte azokat az hadakat, hogy az ország válaszszon magának olyan fejedelmet, erdélyit, az kit akar, akár Bethlen Istvánt, akár Székely Mojzest, vagy mást, az kit akarnak ; kit ha cselekednek, jó, s ha nem, azután hatalmas császár büntetését veszik magokra«.2 A Rákóczy letételéről szóló császári parancsot, mely Erdély rendeihez volt intézve, a fejedelem szeptember 17-én kapta meg. A letétel szükségességét a szultán Rákóczy törvénytelen uralkodásával indokolja, mely miatt »az reá való sok panaszok szüntelen jönnek« a fényes portára ; az utóbbi időben pedig nyilvánvalóvá lett, hogy Rákóczy véglegesen el akar szakadni a portától. Ezért — úgymond — »Rákóczit Erdélyből kitudom és az előbbeni helyére küldeni szükségesnek itilem, egyátaljában Rákóczit Erdélyből felvövén, helyében Erdély főrendei közül más fejedelmet tennem bizonyos és székiben egyenlő akaratotokból hogy ültessek«. A rendekre bízza a fejedele m választást, melynek »rövid idő alatt végben kell mennie«.3 Ali csauszt, ki a császári parancsot hozta, Rákóczy kemény szemrehányásokkal fogadta ; Istenre bízza ügye védelmét, Isten legyen bíró a küzdelemben, mert sem a portának nem volt oka az ő letételére, sem Bethlennek az elszakadásra ; hiszi, hogy Isten, kinek nevére a porta annyiszor megesküdött, meg fogja őket szégyenítem, »mert Isten az igaz igyet szokta volna mindenkor segíteni, nem az igazság ellen tusakodók részérűl állani«. Hogy azonban a császári parancs a nyilvánosság elé ne jusson s a közhangulatot iránta meg ne változtathassa, tanácsosnak vélte Ali csausznak s kíséretének őrizet alá tételét.4 1 Öváry L. : Tört. bizottság oklevélmás. III. 100. 1. 2 Tholdalaghyék 1636 szept. 16-iki jelent. (Szilágj'i : Levelek cs okiratok etc. 457. 1.) 3 Közölve Török-magyarkori államokmánytár II. 401—402. 11. Ugyanilyen tartalmú, valamivel későbbi kelettel Török-magyarkori államokmánytár II. 404—405. II. és Tört, Tár 1885. 741—43. 11. 4 Szalárdy : Siralm. magy. krón. 109—10. 11.