Századok – 1910
Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - IV. közl. 298
312 dr. lukinich imre. Egyidejűleg jelent meg Bethlen István kiáltványa is az erdélyi rendekhez, melyben felhívja figyelmüket arra, hogy a szultán Rákóczyt a fejedelemségtől megfosztotta s őket új fejedelemválasztásra utasította. Oka ennek nem önkény, hanem Rákóczy törvénytelen uralkodása, mely különben is közismert dolog. A szabad fejedelemválasztás biztosítása a porta részéről, melyben nem kell kételkedni, kedvező alkalom szabadságuk visszanyerésére s ebben ő akadályul szolgálni nem fog, mert bárkit választanak is meg fejedelemnek, ha törvényesen uralkodik, ép úgy megbecsüli, »mintha atyja, anyja koronás lött volna«. Ellenvethetné azonban valaki, hogy a porta ilyen közvetlen beavatkozása a fejedelemválasztás ügyeibe veszedelmes praecedens lehetne ; erre azt válaszolja, hogy »példa legyen bizony inkább több következendő fejedelmeknek is, hogy nem tartják mindjárt ragadománnak az szegény országnak szabad választásából való fejedelemségét s nem tartják úgy ez három nemzetből álló statusoknak akármelyikét is, mint ősitűi maradt jobbágyit, vagy jószágokbéli szabadosit, hanem meggondolják, hogy találkozhatnak ezután is, az kik hazájok szabadsága mellett megmozduljanak s hanyathomlok nem fogják mindjárt rontani s oontemnálni a szegény hazát«. Rákóczy a fejedelemséget teljesen kizsákmányolja ; találóan jegyezte meg valaki : »Szamos, Maros annyit nem hozhat, az kit egy Patak meg nem emészt.« Az is közismert tény, hogy nem szereti az erdélyieket ; miért ragaszkodnának tehát az ő személyéhez ! Használják fel a kedvező alkalmat s igyekezzenek tőle megszabadulni s ne akarják a személyéhez való érthetetlen ragaszkodásukkal hazájokat romlásba dönteni.1 Hasonló tartalmú kiáltványt intézett a hajdúkhoz is, kiket teljes szabadsággal kecsegtet, figyelmeztetvén őket arra, hogy Rákóczytól magától hallotta, hogy szabadságukat korlátozni kívánja.2 Rákóczy, ki a budai vezér táborbaszállásáról értesülést szerzett, 3 mindenekelőtt a császártól és a lengyelektől, illetőleg a kozákoktól várható segítség megsürgetésére határozta el magát, mely most már haladékot nem túrt. Szentpálit már szeptember 15-én útnak indította a kozákokhoz, lelkére kötvén, hogy »éjjelnappal siessen«. Tudassa Koniecpolskival, hogy »az budai vezér az ő vezérsége alatt való hadakkal, bosznai, tömösvári, egri pasákkal igen készül s az erdélyi határ felé közelget« ; valószínű, ámbár erre vonatkozólag értesülései nincsenek, hogy Kantamir 1 Erd. Orsz. Emi. IX. 542—17. 11. 2 Erd. Orsz. Emi. IX. 547—49. 11. és Győri tört. és régészeti füzetek II. -281—83. 11. 3 Erd. Orsz. Emi. IX. 240. 1. V. ö. Bethlen István naplójával. Tört. Tár 1884. 308. 1.
