Századok – 1910

Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - IV. közl. 298

310 dr. lukinich imre. császárhoz küldött részletes követi utasítással. Mindenekelőtt a császár beleegyezését kérte, hogy az »urak, főrendek« közül is hívhasson be néhányat ; »urat négynél avagy 5 feljebb nem akarunk, főembereket tizenhatig, közvitézlő rendet ad summum avagy 5000 most egyelsőben, az mint az szükség kívánná«. Adjon ő felsége pátenst mindazok biztosítására, a kik Erdélybe akarnak jönni. Sérelemnek tartja a fejedelem Illvésházy Gáspár, Bethlen István veje részéről, ki királyi alattvaló, hogy Huszt várát katonáival megrakatta. »Parancsolna ő felsége Illyésházynak, gyalogit vitetné ki Husztból.« Figyelmeztesse Esterházy nádort is, hogy ne érintkezzék Bethlenékkel, se követségeket, se leveleket ne küldjön azokhoz s ne hangoztassa előttük minduntalan, hogy a császár nem hajlandó Rákóczyt megsegíteni, mert ezzel Bethlent és a törököket támadásra ösztönzi. Utasítsa a portára küldendő követét, hogy az mindenben Rákóczy portai követével egyértelműen járjon el ; hatalmazza fel végül Rákóczyt a Felsőmagyarországon eszközlendő hadfogadásra.1 Pázmány bíboros, kivel Klobusiczky követi utasításait közölte s a kit Rákóczy ismét közbenjáróul kért fel, kitűnő szövetségesnek bizonyult. Rossz néven vette a nádortól, hogy a Bethlenpárttal fentartja összeköttetéseit s ezt neki keményen szemére is vetette,2 másrészt azonban minden befolyását latba vetette a császárnál Rákóczy kívánságai teljesítésének érdekében és pedig oly sikeresen, hogy a király a toborzáson kívül minden előterjesztést elfogadott és éppen Pázmányt bízta meg azzal, hogy tudassa a magyarországi urakkal és főemberekkel, hogy csapataikat lehetőleg feltűnés nélkül Rákóczy szolgálatába vezethetik.3 Erre annál nagyobb szükség volt, mert a szeptember első napjaiban 4

Budán tartott diván, melyben a hódoltsági vezéreken kívül Bethlen István is részt vett, Rákóczy ellen foglalt állást s határozatuk végérvényes döntésnek volt tekinthető a portától a budai vezérre ruházott hatalomnál fogva. A döntés Rákóczyt nem lepte meg. Tholdalaghyék már augusztus 30-án tudomására hozták, hogy a portán közbeszéd tárgya, hogy Bethlent »behozzák ellenünk is az erdélyi fejedelemségre« ; a Bethlentől ismételten beküldött ajándékok s a fényes Ígéretek megtették hatásukat,5 de nagy részük volt a hangulatkeltésben az idegen hatalmasságok konstantinápolyi követeinek 1 Erd. Orsz. Emi. IX. 525—28. 11. Ugyanennek latin fordítása u. o. IX. k. 529—32. 11. 2 Horváth Mihály : Kismartoni regesták. Tört. Tár X. 81. 1. 3 Szilágvi S. : Rákóczy és Pázmány. (Rajzok és tanidm. I. k. 180. 1.) 4 Bethlen István naplója, Tört. Tár 1884. 307—308. 11. 5 Tholdalaghyék 1636 aug. 30-iki jelent. (Szilágyi : Levelek és okiratok etc. 451. 1.)