Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - II. közl. 283

294 dk. komáromy andrás. török nemcsak kirabolta, hanem le is vagdalta és fogságba hurczolta volna a pórokat, ha a vitézlő rend vére hullásával, élete feláldozásával meg nem oltalmazta volna őket.1 Ezzel nem akarjuk a gyakran súlyos beszámítás alá eső katonai kihágásokat mintegy expiálni. Különben is sokkalta kényelmesebb eljárás volna, ha általános szokás szerint az úgynevezett korszellemre és az örökös harczi zajban elvadult erkölcsökre hárítanánk minden felelősséget. Mert tudván tudjuk, hogy sem Verbőczy Imre, sem más urak és kapitányok vitézei nem folytattak valami jámbor, istenes életet ; a legtöbb szerette a könnyű nyereséget, sőt kapva kapott a zsákmányon és bizony kevesen lehettek azok, a kilt a ragadozástól tisztán emberséges indulatból tartózkodtak volna. Még azt sem állítjuk, hogy hősi halálukkal minden bűneiket eltörölték volna. Csak azt kívánjuk, hogy ne induljunk föl minden hamis, néha bosszúságon, másszor önző érdeken, képmutatáson alapuló vádaskodáson. Magától értetődik, hogy a népünket gyakran gyűlölségből sanyargató, ellenséges indulatú, idegen zsoldosok, az utakat leső, gazdátlan, kóborló katonák, a fosztogató, ártatlan vért ontó zsiványok és haramiák egészen más szempont alá esnek. Két hét sem mult el még az országháborító Bánffy—Verbőczy -féle consfiratio felfedezése óta, mikor Szaniszló püspök 1543 márczius 17-én újabb panaszos levelet küldött a helytartótanácsra. Ebben azt írja, hogy Verbőczy, Mecskey István és Istvánffy István szolgái nagy kegyetlenül Báta városára törtek, a lakosokat kirabolták s a pécsi, szegedi és siklósi kalmároknak, a kik szokásuk szerint a városban éppen csereüzleteket kötöttek, minden portékájukat prédára hányták. Ezzel pedig — úgymond — nemcsak az áros embereknek, hanem ő felsége harminczadjának is nagy kárt okoztak, mert a pécsi polgárok a szegediektől cserélt szarvasmarhát a szomszéd országokba szokták hajtatni. De mivel összes árúikat elrabolták, most nincs mivel kereskedniök, így tehát a királyt is megkárosították. Valóban csodálkozik rajta, hogy adhatnak ilyen embereknek fizetést, a kik még azt is elpusztítják, a mit a török meghagyott. Mennyivel inkább méltó volna erre a levelét praesentáló Kwchijn Ambrus nevezetű jámbor vitéz, a ki ámbátor szegény legény, de soha még efféle rablásba nem avatta magát. Könyörög is, hogy legalább 50 emberre rendeljenek neki fizetést, hogy a király zsoldján mellette szolgálhasson s az Isten szerelmére kéri a tanácsot, hogy több gondot viseljenek 1 A Verbőczy Imrével való számadás, illetőleg Ferdinánd királynak 1543. évi kötelezvénye az Országos Levéltárban N. JR. A. jasc. 599. nr. 12.