Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - II. közl. 283

verbőczy istván és fia. 295 Pécsre, mert máskülönben a kereszténységnek örök kárával okvetetlenül elvész.1 Nincs okunk abban kételkedni, hogy a bátai fosztogatás valósággal megtörtént s a kárvallott polgárok jogosan kívánhattak maguknak elégtételt Yerbőczyéktől, a kik katonáikért felelősséggel tartoztak. Ilyen esetekben a kapitányok minden teketória nélkül elvették a rablott portékát a jámbor vitézektől s megadván azt a panaszos félnek, a dolog szépen rendbe jött-Ügy látszik, most is azonképpen történt s Verbőczy fia okkalmóddal a püspököt is kiengesztelte, mert tavasz nyíltával már szent volt a béke közöttük. Jó szomszédságukat, könnyen bomladozó barátságukat a közös ellenség részéről fenyegető veszedelem egy darab időre újra megerősítette. Mert a szultán ismét nagy haddal támadt Magyarországra s az volt a czélja, hogy a Dráva és Duna mentén álló várakat elfoglalván, Budát a hódoltság központjává tegye. Verbőczy jól tudta, hogy előbb-utóbb reá is sor kerül s addig is volt rá gondja, hogy megemlegesse a török. Az ellenség, mielőtt a nagyobb hadműveleteket megkezdte volna, szokása szerint portyázó és földerítő csapatokat küldözgetett szerte-széjjel, hogy raboljanak és a fősereg útját szabaddá tegyék. Verbőczy attól tartott, hogy ott körűi az egész földet elborítják, ha idejekorán gondot nem visel reájuk. Minekutána tehát megértette, hogy a haramiák olyan helyen táboroznak, a hol Isten segedelmével győzedelmet nyerhetne rajtok, 1543 május 2-án szép, engedelmes levelet írt Szaniszló püspöknek, melyben maga ajánlására emlékeztetvén, mint jó fia nagy bizodalommal kéri, hogy ha nem többet, legalább 25 lovast és 32 jó puskás gyalogot küldjön neki minél előbb Döbrögözre, hogy feltett szándékát végbevihesse. Nem háborgatná — úgymond — kérésévél, de az ő katonái szerteportyáznak, gyalogja pedig a nélkül is kevés van. Lelkére köti, hogy a katonákat ne csapatostól, hanem egymásután legfeljebb hármával, négyével küldje, hogy a török gyanút ne fogjon. Még pedig Vásáros-Dombó felé, a hol neki meghitt embere vagyon, mert ha Szász felé küldi őket, baj történhetik. ígéri, hogy szíve szerint megszolgálja a püspök jóakaratját, azonban a dolog sürgős, mert ha jövő szombatra (május 5) itt nem lesznek a katonák, később — 1 A kereskedés történetére nézve figyelmet érdemelnek a püspök levelének következő sorai : »... locus namque Batheum (a tolnavármegyei Báta város) tam civibus hujus urbis (t. i. Pécs) quam etiam Soklyosiensis est commodus ad cambiendum cum civibus Zegediensibus, unde nostrates pecora expeetare et ad régna vicina ea cogéré nituntur« etc. (A levél egykorú másolata a pozsonyi kamara iratai között, a hová annak idejében bizonyára a helytartótanács küldte.)