Századok – 1910

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: A mérges vipera és az antimonialis. Korkép Kún László idejéből 1

A .MÉRGES VIPERA ÉS AZ AXTIMOXIAUS. 21 De míg a felterjesztés Rómába érkezik, míg onnan megjönnek a szükséges intézkedések, addig is gondoskodni kellett némi védelemről és a szörnyű veszedelem megelőzéséről. E végből — szégyen, nem szégyen — először is vissza kellett vonni azt a körlevelet, a melyet húsvétkor a király megtéréséről az országban a főpapok szétküldöttek és fel kellett világosítani az ország lakosait, hogy nem szabad a királyt segíteni a tatár szövetség megkötésében és a tatár tisztviselők pártolásában. Meg is tették ezt a főpapok és most május közepén új körlevelet bocsátottak ki. Ennek egyik darabja maradt fenn az ArchivesNationales-bansazt Lodomér érsek éppen azokhoz intézte, kik a tatár szövetség megakadályozására legtöbbet tehettek. Volt ugyanis az esztergomi egyházmegyének két tőle egészen távol eső s éppen azért nagyon független kerülete vagy dékánsága : a nagyszebeni és a barczasági. Az egyiket a nagyszebeni prépost vonta ki az erdélyi püspök rendes joghatósága alól, a másikat az 1211—24-ig hatalmaskodó német lovagrend ; de mivel mégis külön püspökséget nem alakíthattak belőlük, az esztergomi érsek felügyelete alatt állottak. Ezekhez intézte tehát levelét Lodomér érsek. Levele már abból a szempontból is érdekes nagyon, hogy ebből meglátjuk, kik laktak a szebeni és barczasági dékánság területén 1288-ban. Nem csupán szászok és oláhok, mint a XVI. századtól kezdve jóformán napjainkig, hanem laktak ott magyar nemesek és székelyek is, csakhogy e székelyek társadalmi állapotukra nézve akkor még a szászok után következtek. E körlevélben Lodomér érsek először is azokat adja elő, mit igért IV. László az ő virágvasárnapi megtérésekor, azután pedig miként szegte meg igéretét. Ez előadás bizonyos tekintetben rövidebb, de velősebb, mint a pápához intézett felterjesztés. IV. László gonosz tetteinek felsorolása után felszólítja tehát őket, hogy a király társaságától tartózkodjanak. Felvilágosítja őket, hogy ha a király parancsára keresztény társaik ellen fegyvert ragadnak, akkor az esztergomi és kalocsai érseki és az összes püspöki egyházak lelki büntetéseit vonják magukra és ha a kiközösített, teljesen »exlex« királyt valami bűnös cselekedetben segítik, még nagyobb büntetést várhatnak. Továbbá az érseki zsinat és az egész magyar egyház beleegyezésével a tatárokhoz utazó vagy már elutazott követeket és azok házigazdáit kiközösíti és kiközösítettnek jelenti ki. Megbízzák a lelkészeket, hogy a hitetlen tatárokhoz utazó, vagy már elutazott követeket és azok szállásadóit, pártolóit nyilvánosan kiközösítetteknek hirdessék ki ; végűi felszólítja az apostoli szék nevében azon vidék katholikusait, hogy a tatárokhoz követeket, hírt vivőket e szán-