Századok – 1910
Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: A mérges vipera és az antimonialis. Korkép Kún László idejéből 1
22 KARÁCSONYI JÁNOS. dékukben akadályozzák meg és ha másként nem lehet, bilincsre verjék. Lett-e valami eredménye Lodomér érsek intézkedésének? Lett. Tudjuk, hogy Monoszló Péter, az erdélyi püspök e rendeletre hivatkozva, elfogatta az erdélyi vajdát, Majst, továbbá Árboczot, IV. László rokonát és két unokáját, bizonyosan azért, mert azt hitték róluk, hogy a tatárokhoz mennek követségbe.1 IV. Miklós pápa pedig 1288. augusztus 8-án Reate városában kiállította mindazon leveleket, a melyeket Lodomér érsek kért a keresztes hadjárat kihirdetése végett.2 Felszólította e levelekben először is arra Lodomér érseket, hogy még egyszer kísérelje meg IV. Lászlót az ó kárhozatos gonoszságától visszatéríteni és hogy immár kiszabadultî nejét magához vegye, arra az apostoli szék nevében kimondandó kiközösítéssel is kényszerítse, hogy elkerülve üdvösségének kárát, a választottak társaságába jutni méltó legyen ; s ne csak szájjal hangoztassa, hogy az anyaszentegyház jóravaló buzdításain megnyugszik.3 Sőt tett a pápa még kétségesebb sikerű kísérletet is. Irt magának IV. Lászlónak is. Szemére hányja a ballépéseit és gonoszságait, és felszólítja, hogy hagyja oda a tatárokat, nyögéreket, fogadja el az anyaszentegyház törvényeit és vegye magához a királynét.4 Mivel azonban a pápa jóformán előre tudhatta, hogy mind az ő levele, mind Lodomér érsek utolsó felszólítása is kárba vész, azért megadta a felhatalmazást Lodomér érseknek, hogy a tatárok, szerecsenek és nyögérek ellen keresztes hadjáratot hirdessen Magyarországon, továbbá Cseh- és Lengyelországokban, Ausztriában, Stájer-, Korontálországokban, Isztriában és a pápai udvartól egyaránt Szlavóniának nevezett Tót- és Horvátországokban. Mindazok, a kik csakugyan fegyvert emelnek a pogányok ellen, olyan búcsút nyernek, mint a kik a Szentföld segítségére mennek.5 Irt azonkívül a pápa az érsek kívánsága szerint a német királynak, Albert osztrák herczegnek, a cseh királynak, a lengyel herczegnek és a tót-horvátországi bánoknak, ezen országok főpapjainak és szerzeteseinek, hogy Lodomért e nehéz munkájában tettel egyaránt segítsék. E pápai levelek eredménye volt azután, hogy 1288-ban a Kőszeghyek : Miklós, István és Henrik a németekkel békét kötöttek.6 Viszont IV. László sem maradt tétlen. 1288. június 15-én Esztergomban tartózkodik sógorával, Zaviszszal és nejével. Erzsé-1 Urkundenbuch zur Geschick. Sieb. I. 146. » Theiner : Mon. Hung. S. ill. I. 357—59. II. » Theiner i. m. 358. 1. ' U. о. 357. 1. 1 Fejér: Cod. Dipl. V. 3. 420. 1. » Hazai Okmt. VI. 339. 1.
