Századok – 1910

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: A mérges vipera és az antimonialis. Korkép Kún László idejéből 1

20 KARÁCSONYI JÁNOS. más feltételek alatt kibékülhettek volna vele. A királynét sem adhatták ki a feldühödött király kegyetlenségének. Lodomér érsek tehát négy nappal Erzsébet házassága után, május 8-án felterjesztést intézett az új pápához, IV. Miklóshoz. E felterjesztés az ő, eddig is annyiszor említett levelei közül az első. Előadja ebben, hogy mi történt 1287. augusztustól 1288. május 8-ig. Elmondja szívének rettentő fájdalmát a király gonosztettei felett és segítséget kér. Hisz ha a király személyes tettei, nyilvános ágyassága, feleségének üldözése, Erzsébet házasságának elősegítése még nem is volnának untig elegendők a segítségnyújtásra, ott voltak okúi a király tatár és nyögér testőrségének tűrhetetlen rablásai és erőszakoskodásai. Erőszakkal elvették a keresztényektől a jegyeseiket és a tatároknak adták, elvették váraikat vagy jószágaikat, elvették és várakká alakították az egyházakat, a keresztényeknek odahordott javait elrabolták és özvegyeket, férjes nőket és szüzeket ott az oltárok mellett szeplősítették meg a legutálatosabb erőszakkal. S akár levélben, akár követ útján, akár szeliden, akár fenyegetőleg hiába kért az érsek a királytól orvoslást. Azt felelte, mint a zsinattól kiküldött követeknek : »Nem a ti uratok dolga, hogy nekem törvényt szabjon, hanem az, hogy a tőlem szabott törvényt kövesse.« Méltán felkiáltott tehát az érsek és az egész magyar egyház a pápához : »Ne engedd szent atya, hogy ezen Istentől teljesen elrugaszkodott ember elveszítse ezt a katholikus, Istennek szentelt apostoli családot, ne tűrd, hogy a vad tatárság, melyet ezen az emberi állapot szelidségétől megszámlálhatatlan mérföldre távozó nem ember az országba vezetni akart és akar, Krisztusnak az isteni gondviseléstől rád bízott juhait kegyetlenül széjjel szaggassa és elemészsze ! A többi között az egész ország és egész magyar egyházad velem együtt keserű könyhullatásokkal esedezik, hogy a tatárok ellen és a gonosz tatár szövetséghez ragaszkodó király ellen ne csupán Magyarországon, hanem Németes Lengyelországban is, különösen pedig Németországnak közel eső részén, úgymint Csehországban, Ausztriában, Stájer- és Koron tálországokban keresztes hadat hirdettess.« Különösen kérte még Lodomér, hogy e végből leveleket írjon a pápa Rudolf német királyhoz, a cseh királyhoz, Ausztria-, Stájer- és Korontálországok herczegéhez és a lengyel herczegekhez. A lengyel herczegek közül legkiválóbbnak tartja e végből a krakkai herczeget, mert ő nagyon szereti a kath. egyházat és a tatárok hadviselésében nagyon jártas. Hogyan vigasztalja meg a siralom völgyében nyomorgó szerencsétlen királynét, hogyan büntesse meg a szerzetehagyott, szentségtörő és vérfertőző Erzsébetet ? annak gondját is a pápára bízta.