Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - I. közl. 193

verbőczy istván és fia. 203 Gyermekkorának megrendítő nagy eseményei mélyen bevésődhettek emlékezetébe s bizonyára fejlődésére is befolyással voltak. Látta atyját politikai pályájának szinte szédületes magaslatán, mikor 1525-ben nádornak választották, látta bukásának és megaláztatásának nehéz óráiban, midőn barátai cserben hagyták és az a sokaság, mely a hatvani országgyűlésen egy szavára vérbe, lángba borította volna az országot, halálra kereste. Gyermek volt még akkor, de a szomorú tapasztalatok annál inkább megragadhatták a lelkét, hogy később, érettebb elmével nagy tanulságokat vonhasson le belőlük. Azután következett Mohács s a nemzetet gyászba borító katastropha mellett gyermeki szívének első igazi fájdalma, mikor édes anyját 1527-ben elvesztette. Verbőczy István, miután eszméinek diadalát, a nemzeti királyság feltámadását megérte, nagy lelkesedéssel ismét élére állott az ország sorsát intéző politikának. Mint főkanczellár folytonosan János király közelében tartózkodott s gyakran hosszú ideig színét sem láthatta Buda várában lakó családjának, özvegyen maradván, fiának gondviselését idegen kezekre bízta. Legjobb esetben is azokra a közeli vagy távoli rokonokra, a kik háztartásában csak az úrnő s nem az édes anya helyét pótolták, mert Dombayné, a kinek oldalánál Imre második családi tűzhelyet találhatott volna, korán elhalt. Attól kezdve Verbőczynek árva fián kívül egy kis árva leányunokája is volt, a ki 1537-ig mostohája, Pethő Krisztina keze alatt nevelkedett. És mialatt ő, egész életét hazájának szentelvén, az ország sorsán aggódott, azalatt fia meghitt főember szolgák, öreg asszonyok, bejárók, apródok, íródeákok, csatlósok társaságában nemcsak úri módon, hanem kényére is nevelkedett. Mert a sokféle fizetett népség — rendes szokás szerint — csak kedvét kereste a hatalmas Verbőczy István egyetlen örökösének.1 A tudományokért, a szelid művészetekért nem igen lelkesedett, de a kardfogatást hamar megtanulta. Bizonyos dolog, hogy atyja jobban szerette volna, ha inkább a könyveket forgatja. Mert az apák rendes szokása szerint ő is sokat tartott fiáról, a kit már 6 éves korában jó reménységű gyermeknek hirdet. Bátran föltehetjük, hogy legörömestebb arra a pályára szánta volna, a melyen ő magasra emelkedett. És nemcsak nagy nevének, fejedelmi vagyonának, de bizonyára tehetsége s politikai eszményei örökösének is tekintette. 1 Hogy Verbőczy nagyúri módon élt s udvarában főember szolgákat, jó nemes apródokat tartott, arról hiteles tudósítások vannak. Verbőczy első feleségének halála idejét Fraknói állapította meg (Id. m. 264.1.) Hogy Dorottya leányát Bebek Ferencz vette volna el (u. o. 294. 1. 1. jegyzet) tévedésnek tartjuk.