Századok – 1910

Történeti irodalom - Urkundenlehre von Wilhelm Erben; Ludwig Schmiz-Kallenberg und Oswald Redlich. I. Th. Ism. Eckhart Ferencz 150

történeti irodalom. 151-ban. Érdekes a franczia kanczelláriai gyakorlat rendszeres tárgyalásának bevonása, a mi sok, ha mindenütt nem is teljesen megokolt, hatás következtetésére birja a szerzőt. A többi államok kanczelláriáira is utal néhol összehasonlítás kedvéért, Magyarországét azonban alig veszi figyelembe, holott ez nem egy párhuzamra adott volna alkalmat. A kanczellária történetében csak a Karoling-kortól kezdve alkothat — Sickel nyomán — biztos ítéletet. A mainzi érseken kívül a birodalom sokféle felosztása miatt más egyházi méltóságok is igényt tartottak saját területükön az archikanezellári hivatalra. Ottó centralizáló politikájának egyik legnagyobb sikerét az egységes vezetés helyreállításában látja. A kanczellári méltóság történetében Sickelt, Bresslaut és Mühlbachert követi, de keletkezését 868-ra teszi. A három kanczellária — német, olasz, burgundi — egysége a Hohenstaufok uralkodása kezdetén újra megvalósult. Francziaországban a királyi és a nagyon megnőtt kanczelláriai hatalom közt hosszas küzdelem folyt le s épp ezért itt évszázadokkal korábban jutott be a világi elem a kanczelláriába, mint a németrómai császárságban. A XV. században teljesen a mainzi érsek befolyása alá került a kanczellária, minek következtében a családi örökös birtokokra (Csehország, osztrák herczegség) nem terjedt ki hatásköre. A diplomatikai kutatásra nézve sokkal fontosabb az alárendelt személyzet megismerése, a mit megnehezít, hogy a kanczelláriai szabályzatok a birodalomban csak a XV. század végétől vannak, de még ezek is hiányosak a francziákhoz képest. Az oklevelek külső jegyeit az anyagnak három korra osztásával tárgyalja. Az első a Merovingektől a Hohenstaufokig terjed. Iróanyaga a papyrus, majd a classikus hagyományokkal szakítva, a pergamen, melynek formátuma és vonalozása az írás fejlődésére volt hatással. Énnek tárgyalása, sajnos, graphikai ábrák nélkül szűkölködik. Kritikai eszközök e korra nézve a chrismon, a királyi aláírást pótló monogramm és a signum recognitionis, III. Henriktől kezdve különösen mint a kanczellár jegye, a hivatali kezelés könnyítésére szolgáló tyroi jegyek, de leginkább a pecsét, mely e korban viasz-, ritkán függő érczpecsét. A Hohenstaufok korában, a XII. és XIII. században, a germán és román nemzetek, melyeknek útjaik a Karolingok óta elváltak, újból találtak érintkezési pontokat. A szentföldért való küzdelem, a lovagi képzés, a felemelkedett pápaság egyesítettek, a mi nem hagyhatta érintetlenül az egyetlen állandó kormányzási szervet, a kanczelláriát, bár ily irányban még kevés kutatás történt. Szerző szerint a franczia kanczellária, mint fejlettebb, nagy hatással volt a birodalmira. A pergamenoklevelek eleinte transversalis, majd a régi hosszas formájúak, de minthogy nagy-