Századok – 1910

Történeti irodalom - Rácz Miklós: A három Villani (Giovanni; Matteo és Filippo) krónikája. Ism. Pethő Sándor 131

történeti irodalom. 133-ságot tanúsít, s néha a költészet és valóság szálait úgy fonja össze, mint egy bájos középkori legenda. Az események leírásában és összeállításában azonban a szeme előtt lebegett néhány ismertebb latin író is : a legidősebb Villani Livius és Paulus Orosius tanítványának vallja magát. Mint Liviusnál, úgy nála is csodás természeti tünemények jósolják meg a rendkívüli események bekövetkezését, hiszen az volt a meggyőződése, hogy a »csillagok constellatiói jelzik Isten akaratát.« Livius hathatott stílusának terjengős, körmondatos jellemére s egyes helyeken : föllengző, dagályos, bár tiszteletreméltó komolyságú pathosára, valamint szabad polgári felfogásnak morális nemességére is. Sajnos, hogy a krónika teljes magyar fordítása első sorban anyagi erők mérlegelésén hiusult meg. A fordítót, valamint a derék szerkesztőt e viszonyok mellett is az a helyes szempont vezette, hogy torso-ban is lehetőleg bevégzett egységet nyújtsanak, hogy a vaskos világkrónikából kiválaszszák a szebb, jellemzőbb s az általános történelemre is fontosabb fejezeteket s azonkívül a magyarokról szóló tudósításokat, még a legcsekélyebb értékúeket is, hozzá vették. Ez által az elvégzett, munka speciális magyar történeti értékét tetemesen fokozták. A hármas krónika magyar fordítása — az eredetinek tartalmában való könnyebb tájékozódás czéljából — az illető könyvek elején adja az összes fejezet-czímek fordítását is, a mi tekintettel a szokásos hosszú 1ère eresztett fejezet-czímek rengeteg számára, hasznos dolognak mutatkozott. Rácz Miklós a fordítást rövid bevezetéssel s bőséges jegyzetekkel látta el. A bevezetésben szerettük volna, ha a Villaniirodalom alaposabb felhasználásával, egy történeti essay-ben foglalkozott volna a Villaniak művének egyetemes s magyar történeti jelentőségével, melylyel a magyar irodalomban úttörő munkát végzett volna. A Villaniak és krónikájuk czímet viselő tanulmány nem egészen harmincz oldalon nem ad egységes és teljes képet ; bár vannak kifogástalanul megírt részei is, nélkülözzük kiváltkép a Villaniak magyar kútfői mivoltát kifejtő részek hiányát, illetőleg rövidnek tartjuk egyetlen lapra való összehúzását. Egészben véve Rácz tiszta fogalmat nyújt a Villanikrónika jelleméről, történeti módszeréről és a műnek a kor eszméivel való kapcsolatosságáról. Kiemeli, hogy a krónika inkább tiszta és pontos rajzok, mint mély elmélkedések kincstára, hogy a szerzők a csaták leírásában csupa topographiai általánosságokra szorítkoznak s a kellő hadászati műveltségnek is híjjával vannak. Noha széleskörű olvasottságuknál, nyelv- és világismeretüknél, továbbá kutató érdeklődésüknél fogva kiválóan alkalmasak voltak egy világkrónika szerkesztésére, azért mégis olaszok és keres-