Századok – 1910

Történeti irodalom - Rácz Miklós: A három Villani (Giovanni; Matteo és Filippo) krónikája. Ism. Pethő Sándor 131

134 történeti irodalom. 134-kedők, közelebbről firenzeiek maradtak, a localis Patriotismus és kalmári szellem találkozásának sajátságos észrevehetőségével. Művüknek krónikás módszeréből folyik előadásuk darabossága, az egybefüggő eseményeknek az időrend kedvéért való untalan széttagolása, a mely az okozati viszony rovására esik. E krónikái szerkezet keretében alig volt lehetséges valamiféle világtörténeti conceptio, a melyen különben is »vörös fonálként húzódik végig Firenze külső és belső története, a munka sajátképeni tárgya«. (31. 1.) E vonások kiemelése mellett azonban Rácz alig érinti a Villaniak erős gazdasági és socialis érzékét, a mely a rendszertelenül felhalmozott művelődéstörténeti adatokban gyakorta felvillámlik. így Giovanni följegyzi az 1328—30. nagy drágaságot Firenzében és egész Itáliában (129. 1.), mikor némely toscanai város »még a nyomorult koldusokat is kiűzte, mert nem bírta eltartani őket«. Szól az 1327. firenzei vagyonbecslésről (122.), részletes és megbízható adatokat gyűjt össze szülővárosa népesedési és társadalmi helyzetéről (141—142. 1.), az adókról s a közjövedelmekről, az asszonyok luxuriájáról, melyet, valamint a divat kinövéseit városi szabályrendeletekkel mérsékelnek (131. 1.). Egyébiránt kifejezést ad antifeminista elveinek is s bizonyos kicsinylő lenézéssel szól a nők erkölcsi és értelmi képességeiről. Keservesen fájlalja a Bardi-czég bukását, melyet a kitört franczia háború miatt az angol király fizetésképtelensége okozott, s a mely tömérdek kis existentiát vitt az anyagi tönkbe (117. 1.) stb. Bár a Villani-család lelkes guelf maradt, nem hunyt szemet az egyházi visszaélések előtt, melyeket ostoroz, s a papságot hálátlannak, lelkiismeretlennek mondja ; erősen, sőt igazságtalanul jellemzi VIII. Bonifaciust, ki »nagyon vágyott a pompa és pénzszerzés után s nem csinált lelkiismereti kérdést semmiféle haszonból«. (203. 1.) Történetbölcselete azonban mégis személyes vallásosságának és egyházias érzületének forrásaiból táplálkozik. A Hohenstaufok bukása fölött ekkép elmélkedik : »Valóban ész és tapasztalás mutatja, hogy a ki a szentegyház ellen támad s ki van átkozva, gonosz végre kell hogy jusson annak teste-lelke. Mindig félelmetes a szentegyház átka, legyen az igazságos vagy igazságtalan, a mit nyilvánvaló csodák tanúsítanak, s a ki a régi történeteket olvassa, láthatja ezt a régi császárokon és uralkodókon, a kik fellázadva a szentegyház ellen, üldözték azt.« (92. 1.) Az idősebb Villani e termékeny egyházi meggyőződésében, szejlemi hagyatékának folytatói : öcscse, Matteo, s ennek fia, Fii ippo is híven osztozkodtak. Kétségtelen, hogy művük, a melyhez függelékül a legifjabb Villani egy életrajzgyűjteményt csatolt (Le vite d'uomini illustri fiorerdini), a középkori szellem