Századok – 1910

Történeti irodalom - Rácz Miklós: A három Villani (Giovanni; Matteo és Filippo) krónikája. Ism. Pethő Sándor 131

132 történeti irodalom. 132-séből, mely történetbölcseletük és ítéletük alapját teszi. Giovanni Villani, a históriaíró család megalapítója s legeredetibb szelleme, a trecento végén ugyanazon művelődési áramlat hullámát érezte a jubiláris búcsún, a mely szülővárosát Dante és Giotto föllépésével a rinascimento kifejezőjévé avatta a szellemi élet más vonatkozásaiban. A hosszú pártharczok alatt Firenzében élénk és érzékeny közvélemény keletkezett, melynek változó hangulata, folytonos belső vajúdása és attikai műveltsége egy páratlanul difierencziált társadalmat és benne egy fölöttébb szeszélyes zoon politikon-t létesített. Az ó-hellén módra alakult középolaszországi városállamok versengése a sok politikai hátrány mellett határozott kulturális nyereség volt : az apró államközségek igazgatásában tudatos egyéni felfogások jutnak érvényre, a melyeknek állandó erősödése először ütött rést a középkori felfogás universalismusán. A belső forradalom alatt fejlő egyén a XIII. század végén nem találja már a világról való felfogásának biztos súlypontját, de a jövő eszményét még homályos kontúrokban látja ; megvan a vallásos hangulata, feudális vilánézete, de a guelf-ghibellin harczok közben már érezhető antiklerikális megnyilatkozások kísértenek. E mellett a hűbéri társadalom keretén kívül álló s municipális jogait féltő polgári rend izmosodott meg. E lassú s folyton húzódó, néha tűzhányószerű kitörésekben nyilvánuló társadalmi és művelődési evolutio középpontjában Firenze állott az általános bomladozás azon időszakában, midőn a Dante-Giotto-Villani-triász föllépett. Némi tekintetben Villani épp oly forradalmár a krónikaírás mezején, mint Dante a költői nyelv és képzelem megújítására s Giotto a festőművészetnek az élethez közelebb hozására s a holtmerev bizanczi formákkal való szakítására nézve. Villani isazonban épp oly közeli rokona az előző krónikásoknak, mint a hogy Dante »vízének mélységei« a középkor leghatalmasabb eszméiig hatoltak el, s a hogyan Giotto képírása a Cimabuejénak édes, bár fejlettebb testvére. Mindannyian a mult és jövő közepén álltak : innen magyarázható Villani némely ingadozása, sőt ellentmondása a saját ideológiájában, a melyek azonban egy magasabb következetesség átlagvonalában simulnak el. A Villaniaknál az emberiség története az isteni akarat kifolyása : come piacque a Deo, a Gondviselés kifürkészhetetlensége elvágott náluk minden problémát. A katholicismus nagy és mindent absorbeáló egyetemessége lényegben ugyanazon történeti felfogást szült a Villani-családban, mint utóbb Pázmány vagy Bossuet elmélkedéseiben. A különbséget csupán a kor jelzi, s ennyiben a Villani-krónika epikusabb, naivabb, szűkebb látókörű. A mesés vagy csodaszerű részletek iránt kiváló fogékony-