Századok – 1910

Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - II. közl. 98

110 Dli. LUKIXICH IMRE. tányából, Kőrössy Istvánból és Weyrauch Zakariás segesvári királybíróból állott ; feladatuk elsősorban a békés megoldás keresztülvitele volt, miért is felhatalmazták őket, hogy Bethlent hazatérésre bírják. Biztosítsák az öreg urat arról, hogy »valamicsoda resolutiója most vagyon kívánságira, abban a mi kglmes urunk mindenestül megtartja, mind magának, fiának az országban csendes békességes lakása és hatalmas győzhetetlen császárunk igaz hűségében bizonyos megmaradása lehet«. Ügyeljenek azonban arra, hogy a budai vezér magát az ügyben illetékes bírónak, kinek joga volna ítélkezni, ne tartsa ; a vezér legfeljebb közbenjáró lehet.1 Kiállították a re versalist is, melylyel az öreg úr visszatérését biztosították, melyben igérik, hogy »az mely egyenetlenségek ez ideig az mi kglmes urunk ő nga és Bethlen István s fia Bethlen Péter közt voltanak, azokat is ő nga és mi is örökségképen letesszük és elfelejtjük, azokért sem az mi kglmes urunk ő nga, sem mi sem Bethlen István uramat, sem fiát sem személyekben, becsületekben, sem uraságokban, jószágokban, marháj okban sem titkon, sem nyilván, sem tör vény nyel, sem törvény útja kívül semminemű szín és módok alatt meg nem háborítjuk, sem nem háboríttatjuk«.2 Bethlen István elpártolása, mint láttuk, meglepetésszerűen hatott mind a fejedelemre, mind a rendekre, kik ebből jogosan következtethették, hogy nem akar félúton megállapodni, hanem azon lesz, hogy a magyarországi hódoltsági vezéreket s a portát tényleges beavatkozásra birja. A körülmények, de főleg a porta kétes magatartása, melyről a rendek Sebessytól éppen e napokban értesültek, sürgős intézkedéseket tettek kívánatossá ; ezért jónak látták, hogy addig is, míg a budai főkövetség elindúl, előzetesen tájékoztassák úgy a budai vezért, mint a portát a rendek hangulatáról s várható álláspontjukról. Febr. 20-ika körűi tehát Huszár Mátyást »csak póstaképen« Budára küldötték azzal az utasítással, hogy vegye rá a vezért, hogy néhány napig várakozzék az erdélyi főkövetségre »és Bethlen István uramat is tartóztassa, addig az napig el ne induljon ... egyfelé is«. Óvatosságra intik a vezért Bethlen Istvánnal szemben, kire semmit sem bíztak ; de hogyan is bízhattak volna benne, ki két éve múlt, hogy magát a fejedelem joghatósága alól kivonta, »s hatalmas császárunk országából római császár ó felsége birodalmában költözött, azóta ott lakott, semminemű dolgaiban velünk nem munkálkodott«. Nem tudják, miért ment Budára, »sem hírünk, sem tanácsunk benne, sem akaratunk reá nem volt«.3 Huszár > Erd. Orsz. Emi. IX. 451. 1. 5 Török-magyarkori államokmánytár. II. k. 316—17. 11. » Erd. Orsz. Emi. IX. 449—50. 1L