Századok – 1910

Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - II. közl. 98

BETHLEN ISTVÁN TÁJIADÁSA 1630-BAN. 111 Mátyás, utasítása értelmében Szalánczyék követségét be sem várva, Budáról azonnal Konstantinápolyba indult, az előbbihez hasonló megbízatással, kezében a rendek leveleivel. A rendek a Kezlár agának írt levelökben tudatják az agával, a mi különben a portán is köztudomású tény volt, hogy Bethlen István Budára szökött, s onnan »csuda felgondolt mesterséges, heában való szókkal, írásokkal« igyekszik az ország nyugalmát felzavarni ; eljárása annál érthetetlenebb, mivel ő nem is erdélyi alattvaló, »az hűséget német császárhoz tartotta«. Azokra a vádakra, melyekkel a fejedelmet a budai vezér előtt elhalmozta, megírták ugyan a választ, de jónak látják a magas portát is tájékoztatni felfogásukról. A rendek Bethlent jól ismerik. »Ismerjük — úgymond — minden állapatban, az ő idejebéli dolgokról és az mostani állapatunkról is mi tehetünk jobban ítéletet és bizonyságot.« Higyje el az aga, hogy senki közűlök nem kívánja Bethlen fejedelemségét. '»Isten kglmességétől országúi nékünk az mi kglmes urunkkal, fejedelmünkkel együtt különb módunk vagyon édes hazánknak s annak szabadságának s békességének gondviselésére, hogy nem mint Bethlen Istvánnak.« Van bennök annyi ítélőképesség, hogy ha »törvényinknek, szabadságinknak romlását látnók és éreznők és az mi kglmes urunknak fejedelmünknek ő hatalmasságához és az fényes portához idegenségét látnók, hogy azon meg ne indulnánk és ő hatalmasságát egész országúi felőle meg ne találnók«. Felelnek arról, hogy Rákóczy a porta igaz híve s attól el nem szakad, az adót megadja, az országot megoltalmazza. Több hitelt érdemelnek ők, mint Bethlen István és »az több közülünk kifutott s elvetemedett gonosz nyughatatlan elméjű emberek«. Kérik azért az agát, hogy Bethlen vádjainak s követségeinek hitelt ne adjon s ilyen értelemben legyen szószólójuk a portán is. Legyen azon, hogy a porta semmiben sem döntsön mindaddig, míg a portai főkövetség be nem érkezik. Ismétlik, hogy Bethlen vádjai alaptalanok, azoknak hitelt ne adjon.1 A rendek azonos tartalmú levelet írtak a szultánnak, a muftinak, a vezérpasának,2

Rákóczy pedig külön a szultánnak, melyben eddigi hűségére való hivatkozással oltalmát s egyúttal azt kéri, hogy »a szent békességnek ... háborgatóit fenyíteni, büntetni, zabolázni« méltóztassék ; meg van győződve a szultán igazságosságáról, máskülönben — úgymond — »sem követet, sem levelet én a hatalmasságod fényes portájára küldeni bátorságosnak nem tartanám«.3 Személyesen írt azonfelül a szultán 1 Török-magyarkori államokmánytár. II. 303—308. 11. 3 Török-magyarkori államokmánytár. II. 309—15. 11. 3 Török-magyarkori államokmánytár. II. 318—19. 11.