Századok – 1910

Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - II. közl. 98

BETHLEN ISTVÁN TÁJIADÁSA 1630-BAN. 109 Az országgyűlés válasza szerint a gyulafehérvári collegiumalapból Rákóczytól kölcsönvett húszezer frtnyi összegnek s öt évi kamatának visszafizetése elintézett dolog ; Rákóczy a Bethlen Gábor-féle síremlék-alapból még hiányzó 7000 frtnyi követelésnek már eddig is eleget tett volna, ha Bethlen István »részéről az dolog meg nem akadályosodott volna«, de így is megfizeti. A Lengyelországgal való szövetkezés nem való, valamint az sem, hogy a fejedelem a császárral szövetségben volna. Nincs tudomásuk arról sem, hogy Rákóczy az ország szabadságát megsértette, ennek elbírálása különben sem tartozik Bethlen Istvánra, kire »semmi dolgunknak igazgatását nem bíztuk« ; hogy azonban részrehajlással őket senki se vádolhassa, készek egy napot megállapítani, melyen mindazok, kiket sérelem ért, megjelenhetnek jogorvoslás végett. Senkire sem lehet sérelmes, hogy Rákóczy várkapitányokká és tisztekké magyarországiakat is tett ; ez Bethlen Gábor uralkodása alatt is előfordúlt. Azon vád ellen, hogy Rákóczy a szabad fejedelemválasztás ellen tisztviselőit megeskette, ők »egész országúi, három nemzetül« tiltakoznak ; »soha hírrel sem hallottuk, — úgymond — az tisztviselők sein hallották, sem értették, se hírek, se tanácsok benne, sem a mi kglmes urunk senkit arra nem kénszerített«. Zólyomi nótázása és birtokainak elkobzása országgyűlési végzéssel történt, »semmi punctjában külömben nem exequálták, kinek-kinek az ő részét kiadták, az mint illett«. A kérdéses országgyűlési határozat egyébiránt régebbi keletű s nem Zólyomi személye ellen irányúit. A mi a fejedelemnek Bethlen István ellen irányuló állítólagos ellenséges magatartását illeti, »Bethlen István uram adott mindezekre okot« ; Rákóczy mindamellett »mindent letészen«, »csakhogy ó nga (Bethlen István) is mindeneket tegyen le« és Rákóczynak »fejedelmi méltóságát adja meg mindenekben«. Nem lehet törölni az 1635-iki articulust »a praesidium tartása felől« sem, mivel »egynéhányszor történt, hogy az olyan várak rebelláltak az ország ellen ;« példa rá éppen most Huszt. Nem lehet változtatni a Bethlen Péter részére követelt birtokok ügyében sem. Általában pedig »az topaji végzésben a mi hátra vagyon, kit az mi kglmes urunk ő nga ekkédiglen nem praestált volna, excepto Fogaras, ő nga mindeneket praestál, csakhogy e converso az úr is Bethlen István uram is mindeneket praestáljon a szerént«.1 Az országgyűlés válaszát követség volt hivatva Bethlen István tudomására hozni. A követség, melyet Szalánczy István vezetett, Petky István, Csík-, Gyergyó- és Kászonszékek kapi- Erd. Orsz. Emi. IX. 452—54. 11.