Századok – 1910
Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - II. közl. 98
108 Dli. LUKIXICH IMRE. Az öreg úr, kit követei a porta hangulatáról idejekorán tájékoztattak, ezek után meghódolásra éppen nem gondolt. Szalánczy István, ki 1635 deczember óta Budán volt követségben Székelj* Mózes ügyében,1 s Bethlennel még ugyanott találkozhatott, tárgyalt ugyan vele a fejedelem s az országgyűlés utólagos jóváhagyása reményében, de előrelátható volt, hogy a Bethlentől most kívánt feltételek czélravezetők nem lesznek s komoly tárgyalások alapjáúl nem szolgálhatnak, részben mivel azok Rákóczyt személyében sértették, részben pedig, mert azok teljesítése a Rákóczytól eddig követett politikának dezavuálása lett volna. A feltételek szerint Rákóczy a gyulafehérvári főiskola alapítványát öt évi kamatával együtt fizesse meg a püspöknek ; a Bethlen Gábor-féle síremlék-alapból kölcsönvett 10.000 frtból fenmaradt 6000 frtnyi adósságát fizesse meg ; a Lengyelországgal s a német császárral a porta ellen irányuló szövetkezésétől álljon el. Azon esküjét, hogy Erdélyt szabadságában megtartja, állja ; a kinek jószágát pedig törvénytelenül elvette, adja vissza ; idegen (t. i. magyarországi) kapitányokat az ország váraiban ne tartson, »szállítson haza fiait helyekben«. Mivel Rákóczy arra kötelezte magát, hogy az ország szabad választását megtartja »és azt senkire nem transferálja«, azokat a tisztviselőket, kiket ez ellen megesketett, esküjök alól mentse fel. Zólyomi Dávid elkobzott birtokait fiainak és leányainak adja. Minthogy Rákóczy a topái egyezség pontjait nem tartotta meg, sőt Bethlen István iránt ellenséges magatartást tanúsított, »arrul adjon levelet, hogy ártatlanúl nem gyalázza és ellene nem él«. Töröltesse azon országgyűlési végzéseket, melyek »az urak váraiban való fizetett népnek bevitelére« vonatkoznak ; s végül Bethlen Péternek adja vissza dévai, bábolnai és monorai jószágát. Kún Istvánnét kárpótolja s általában tartsa magát a topái végzésekhez, a fogarasi uradalom kivételével.2 Bethlen István feltételeit, melyeket Szalánczy Budáról magával hozott, az országgyűlés azonnal tárgyalás alá vette. E tárgyalás természetesen lényegileg nem vonatkozhatott egyébre, mint a feltételek czáfolatára, a fejedelem s az országgyűlés álláspontja és eddigi eljárása törvényes alapjának s ebből következőleg az öreg úr sérelmi politikája tarthatatlanságának beigazolására. A feladat nem lehetett nehéz, mert Bethlen propositiói részben már tárgytalanok voltak, a mennyiben pedig tényleg fennállottak, mint pl. a lengyel királylyal s a császárral való szövetkezés, könnyen megczáfolhatók voltak, mert titkos s így Bethlentől világosan be nem bizonyítható szerződésen alapultak. 1 Követségi iratait 1. Szilágvi : Levelek és okiratok etc. 277—81. 1 2 Közölve Erd. Orsz. Emi. IX. 447—48. 11.
