Századok – 1910

Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - II. közl. 98

106 dli. lukiXich imre. csekély jelentőségű eseménynek, sikerre csakis úgyJ* gondolhatott, ha Bethlen törekvéseit minden irányban a kellő időben ellensúlyozza. Elsősorban természetesen az erdélyi rendek felfogásával és álláspontjával kellett tisztába jönnie. Még januárius havában előzetes tanácskozást tartott Szamosújvárt a nála megjelent rendekkel,1

hol elhatározták, hogy februárius 15-én Kolozsvárott országgyűlésen fogják tárgyalni a teendőket. A fejedelem addig is élénk tevékenységet fejtett ki. II. Ferdinándhoz és Pázmányhoz (jan. végén) követeket küldött, kívánva tőlük Bethlen István, mint királyi alattvaló törekvéseinek visszautasítását ; a király intézkedését kéri arra, hogy a megyék és hajdúk nyugton maradjanak, Pázmány pedig lépjen közbe ő felségénél, mert »a zivatar birodalmából és subditusá'tól támadott«.2

Gondoskodott egyúttal az északnyugati határok biztonságáról is,3

a mire szükség volt, mert Bethlen Péter Ecsed várából nyílt ellenségképen viselkedett, Rákóczy szolgáit és postáit elfogatta.* Februárius elsején kiadott körlevelében pedig felelt Bethlen jan. 12-iki manifestumára, melynek jóhiszeműségét kétségbe vonja ; magánsérelmekért polgárháborút felidézni csak rosszindulat képes ; a ki az ország érdekeit igazán lelkén viseli, annak más utat és módot kellett volna találnia sérelmei orvoslására.5

Válaszában, mely egyébiránt pontonként czáfolja Bethlen körlevelének vádjait, csak a Bethlen Gábor-féle síremlék és a gyulafehérvári collegium ügyéről emlékezik meg általánosságban ; fáj neki, hogy az egyház és az iskola iránt közönyösséggel vádolja. »Czégért nem tett abban, a mit tett« ; ő megtartja az Isten parancsolatját, de nem a farizeusok módjára, mert tudja, hogy a mit titkon cselekszik, »a mennyei atya nyilván fizeti meg.« Februárius 9-én azonban a kérdéses összegről térítvényt állított ki Geleji Katona István püspök, mint az iskola és az egyház képviselője nevére, kötelezvén magát arra, hogy két év leforgása alatt adósságát megfizeti, addig is — úgymond — »minden esztendőben másfélezer frt készpénzt adunk és fizetünk interessére az collegiumnak«. Ha pedig kötelezettségének végleges teljesítése előtt elhalna,, leköti ingóságait s ha adósságát így sem fedezné, ingatlanait is felajánlja.6 Rákóczy tehát a pap-1 Kemény : Önéletírása 266. 1. 2 Szilágyi S. : Rákóczy és Pázmány. (Rajzok és tanúim. I. k. 157. 1.) Erd. Orsz. Emi. IX. 219. 1. 3 Веке Antal : Regesták etc. Tört. Tár 1895. 422. .1. 4 Bornemisza János kassai kapitány levele Bethlen Péterhez 1636 febr. 16-ról. Tört. Tár 1885. 588. 1. 6 Szilágyi : Rákóczy és Pázmány. (Rajzok és tanúim. I. k. 157—58. 11.) s Közölve Szilágyi S. : Bethlen Gábor fehérvári síremléke és alapítványa. Budapest. Akadémia. 1884. 12—14. 11. A fejedelem adósságát 1638