Századok – 1910
Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - II. közl. 98
bethlen istván táJIadása 1630-ban. 105 ságát, a minek az a következménye is meglett, hogy a kolozsváriak sem teljesítették azon igéretöket, melylyel évi kétezer irtot kötöttek le a collegium javára. A síremlék-alapból is csak háromezer frtot adott vissza »valami régi máramarosi restantia adókból, sőt annak is oda nagy része mái napig is«. Ö tehát látván, hogy szegény hazájának »napról-napra kisebbedik és romol szabadsága« s tudomással birván arról is, hogy a porta »лет akarja tovább szenvedni hazánknak romlására ő kglmét«, »a nagy kegyelmű Istennek szent segítségét alázatosan inplorálván«, Erdély »megromlott szabadságinak, régi jó rendtartásinak és jó szokásinak helyire állattatásáért« maguk védelmére, hogy a porta haragja miatt bekövetkezhető utolsó veszedel-möket eltávoztassa, életét, vagyonát és minden jószágát koczkára veti. Nem kívánja a fejedelemséget ; bárkit választ is az országgyűlés fejedelemmé, »hacsak ötven ház jobbágyú nemesember lészen is«, annak ép úgy fog engedelmeskedni, mintha »atyjáról s anyjáról koronás királyi nemből való volna«. Nem akar alattomban eljárni, azért kiáltványát se titkolják el, hanem hozzák nyilvánosságra.1 Az öreg úr azonban eljárása indító okairól nemcsak a rendeket tájékoztatta, hanem az egyes törvényhatóságokat is ; írt a brassói polgármesternek, kiről nemrégiben az a hír volt elterjedve, hogy Székely Mózes törekvéseit pártolja,2 a medgyesi magistratusnak s a medgyesi szék tiszteinek, a kolozsvári magistratusnak is, kik előtt Rákóczy uralkodásának törvénytelenségét s ezzel szemben az ő elszakadásának törvényességét igyekezett beigazolni. Felkereste leveleivel a befolyásos főrendeket, így Kornis Zsigmond bihari és zarándi főispánt is,3 ki a múltban tőle várta a katholikusok teljes egyenjogúsítását s a kihez éppen fejedelemsége előtt kötött valóságos véd- és daczszövetség fűzte.4 Rákóczy Bethlen kiáltványaiból s általában magatartásából láthatta, hogy az öreg úr nemcsak külső bonyodalmakkal igyekszik helyzetét megnehezíteni, hanem a belső, eddig talán lappangó felekezeti és nemzetiségi ellentétek felidézésével is. Rákóczy tehát, ki Bethlen elszakadását korántsem tartotta 1 Közölve : Üj Magyar Múzeum. 1856. I. k. 237—42. 11. Latin fordításban : Chronicon Fuchsio-Lwpino-Oltardinum. Ed. Trausch. II. 10—14. 11. és Tört. Tár 1891. 566—67. 11. 2 -Nem tagadta meg Mózes, hogy az ő írása, hanem azzal menté magát, hogy nem az országnak zendülésére cselekedte, hanem annak az ö állapotjának, hogy oda be kellett menni, egyik főoka, indítója az brassai bíró volt, mert őt az tanácslotta rá s annak biztába írt, mint jóakarójának.« -Szentpáli jelentése 1635 júl.. aug. (Szilágyi : Levelek és okiratok etc. 271. 1.) 3 Regestáikat közli Веке Antal : Tört, Tár 1895. 422. 1. 4 Közöltük Tört. Tár. 1908. 242—44. és 246—47. 11. SZÁZADOK. 1910. II. FÜZET. 8
