Századok – 1910

Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - II. közl. 98

BETHLEN ISTVÁN TÁJIADÁSA 1630-BAN. 117 és a hódoltsági vezérek közt ellentétek vannak, valószínűnek tartotta továbbá azt is, hogy Székely Mózesnek főleg az unitárius székelység körében hívei vannak, kik készek Rákóczy val szemben a küzdelmet felvenni. Ecsedi hívei hirdették is, hogy »mind az portán, Budán és Erdélyben is meg vagyon az ágya vetve«.1 Az eshetőségek mérlegelése az előidézendő küzdelemben, az akkori viszonyokat tekintve, felfogása szerint reménynyel kecsegtethette s így mindent egybevetve, úgy hitte, hogy Rákóczy -tól való elszakadását tovább halasztani könnyelműség volna.. S ha eddig óvakodott is a nyilt szakítástól, a portáról éppen 1635-deczember végén vett bizalmas értesítések, melyek szerint az ő fejedelemségétől ott épen nem idegenkednének, megérlelték benne a gyors elhatározást.2 Tervéről állítólag fia, Bethlen Péter sem tudott ; az öreg úr csak »egy nappal indulásának előtte jelentette meg neki«, s egyúttal az őrséggel megrakott ecsedi várat is gondjaira bízta. 1636 januárius 12-én négyszáz lóval s hatvan gyaloggal Nyíregyházán át Eger felé indúlt, hová néhány nap múlva el is érkezett. Útközben az ónodi katonák két ízben is megkísértették feltartóztatni, de csekély sikerrel ; mindössze »konyhakocsijának hátramaradása adott valami nyereséget« nekik.3 Bethlen Istvánnak a hódoltsági területre való menetelenyílt szakadást jelentett, melynek komoly következményei lehettek. Eljárása mindenesetre igazolásra szorult nemcsak a porta, mely Bethlen törekvéseinek valódi czélját tudni akarta, hanem az erdélyi rendek előtt is, kik az országgyűlésen jogot formálhattak követelései és sérelmei érdemleges elbírálására. Szükségessé tette ezt egyébiránt viszonya a magyar királyhoz is, kit Bethlen újabban kizárólagos urának ismert el s kitől nemrégiben, éppen alattvalói helyzetére való tekintettel kért támogatást Rákóczy val szemben. Az öreg úr maga is érezte a reá háramló többoldalú felelősség súlyát ; ezért a hódoltsági vezérekkel, kikre elsősorban támaszkodhatott, közvetlenül akart tárgyalni ; II. Ferdinándnak, a nádornak és Pázmánynak még Ecsedből 1 Róthy Orbán 1636 febr. 3-iki jelentése. (Tört. Tár. 1891. 344. 1.) 9 »20. Decembris érkezék az portárul Murtezán pasának bizonyos embere hozzám, mely Moldvára jött, onnét Lengyelországban, onnét Husztra és ide ilyen követséggel, hogy adjam értésére egyáltaljában mentül hamarább, ha felveszem-é az erdéli fejedelemséget, vagy nem ? Mert csak vonyogassam magamat tőlle, maga viszen be hatalmas császár segítségével, mert egyáltaljában azt az országszabadságrontó, mindeneket magának elvonyó telhetetlen Rákóczit hatalmas császár nem akarja szenvedni tovább.« Bethlen 1636 január 13-iki levele Illésházy Gáspárhoz. Ugyanennek emlékiratában. Tört. Tár 1891. 570—71. 11. 3 Illésházy Gáspár emlékirata. Tört. Tár 1891. 565.1. Szalárdy : Siralm. magy. krón. 131. 1.