Századok – 1910
Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: A mérges vipera és az antimonialis. Korkép Kún László idejéből 1
A MERGES VIPERA ES AZ ANTIMONIALIS. Korkép Kun László király idejéből. Hogy az asszonyok nagy bajokat okoznak néha az országokban, azt, a ki belepillantott a nemzetek történetébe, eddig is nagyon jól tudta, de Magyarországon aránylag még nem is sok eset volt e szomorú tételre ismeretes. Ha egy-egy asszony is sok kárt, veszedelmet hoz néha, hát még kettő ; s hát még olyankor, mikor gyermek a király ! Egyszerre kettős veszedelem támadt tehát Magyarországon 1288-ban két asszony féktelen nagyra vágyásából és élvezetvágyából. Az egyiket kortársai mérges viperának, a másikat antimonialisnak nevezték el. Keresztnevük, cselekedeteik már előbb is ismeretesek voltak, de csak homályosan. Most azonban egy derék franczia történetírónak kutatásai egyszerre meglepő fényt vetnek e két nő történetére s ezzel kapcsolatosan hazánk 1288-iki eseményeire is. A kutatás eredménye látszólag a véletlen műve, tulajdonképpen pedig a derék franczia történetíró, Langlois Charles Victor párizsi egyetemi tanár éles elméjének gyümölcse. Ö 1908 novemberben az Archives Nationales egy eddigelé még nem számozott és fel nem dolgozott szekrényében a többek között egy borítékot talált s arra XVIII. századbeli kéz ezeket írta fel : »Louis segoviai érsek 1288. évi levelei. Érdekesek stylusuk miatt. <« Magyar embert e czélzás teljesen félrevezetett volna és nem keresett volna ezekben semmiféle magyar vonatkozást, mert mi köze a segoviai érseknek Magyarországhoz. De Langloisnak figyelmét éppen e tévedés vonta magára, mert neki eszébe jutott, hogy hiszen Segoviának sohasem volt érseke. Felbontotta tehát a borítékot és az eredetiben bámulva olvasta, hogy se nem Lajos az érsek, se nem Segovia az érseki székhely, hanem a levelek Lodomér esztergomi érsektől valók. Mivel az oklevelek lemásolása fáradságos és, ha esetleg Magyarországon ismeretes, akkor nagyon kárba veszett fáradság lett volna, Langlois Párizsban élő hazánkfiához, Kont Ignáczhoz SZÁZADOK. 1910. I. FÜZET. 1
