Századok – 1909
Kisebb közlemények - Bagyary Simon: János Zsigmond aranykeresztje azonos volt-e a szent korona keresztjével? 53
54 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 54 Ezenfelül Szamosközy még, bár kezdetlegesen, le is rajzolta a keresztet, rajzát jegyzetekkel magyarázván. E szerint nagy aranyérem forma körből emelkedett ki a kereszt ; a kilencz gyémánt gyűrű a kereszten volt elhelyezve akkép, hogy egy a közepében s mindenik szárán kettő-kettő, melyeknek mindegyikét ki lehetett venni. A négy csiszolatlan rubin a kereszt szárai közt volt elhelyezve — összesen két márkát és három pizetumot nyomott : tehát elég súlyos volt. A rajzot, valamint az értékes ékszer történetét Báthory Erdélyből való távozásáig, Szilágyi Sándor ismertette az Archaeologiai Értesítő 1879. évi folyamában.1 Ugyancsak ő foglalkozik itt először azzal a kérdéssel is, vájjon ez a kereszt azonos-e a Sándor moldvai vajda számára Szebenben készített arany kereszttel, de biztos megállapodásra jutni nem bír. További sorsáról újabban Veress Endre értesít Roncaroli Tamás követi tudósítása alapján, melyet ő urához, Farnese, piacenzaparmai herczeghez Prágából küldött 1610 április 26-ikán. Ebben arról van szó, hogy a fogva tartott Báthory Zsigmond gyóntatója rábeszélésére II. Rudolf császárnak ajándékozta a drága ereklyét : »Un giglio, o cosa tale, che era un pezzo et ornamento délia corona di Ungaria . . . Questa particella délia corona quasi miracolosamente fu salvata dal figlio dell' ultimo Re de Ungaria, quando a questo povero puttino fu levato il regno«.2 Ez az adat, következteti Veress Endre, tisztázza a kérdést, hogy az ékszer csakugyan a szent korona keresztje volt, s nem az, melyet Szebenben készítettek Sándor moldvai vajda számára, sem pedig Korvin Jánosé, miként a »mese« és képzelet eddigelé magyarázta.8 A dolog pedig szerinte úgy történt volna, hogy Izabella a Castaldónak való átadást (1551 jul. 21.) megelőzőleg titkon levette a korona keresztjét, hogy megtartsa ereklyeként fia számára, ha már koronát nem hagyhatott reá. »Hallgass kérlek anyám s ne zokogj — mondá a kis fiú — őrizzük meg a korona e drága részét.« S azzal kivévén kebléből az ékszert, így folytatá : »Nem kell kétségbe esned édes anyám, mert a kinél ez a kereszt van, ahhoz visszakerülnek azok a hiányzó részek is, melyek eddig e kereszt hatalmának alávetve, hozzá tartoztak«.4 A gyermek sejtelme beteljesedett, s a »liliomalakú« keresztet János Zsigmond haláláig talizmánként viselte, — zárja be a közölt elbeszélést Veress Endre észrevétele. > Arch. Ërt. XIII. k. 385—392. 1. 8 Eredetije a nápolyi államlevéltárban. Carte Farnesiane 129. fasc. — Idézve dr. Veress Endre munkájában : Izabella királyné 1519—1559. 333. 1. (Magyar Tört. Életrajzok, 1901.). 3 L m." 333. 1. jegyzet. 4 Orichovius Szaniszló kortárs egykorú feljegyzése Annaleseiben (Posen, 1854.) 118—9. 1. és Bielski krónikája 112. 1. Idézve Veress Endrénél u. o.
