Századok – 1909

Értekezések - FÖLDY-DOBY ISTVÁN: Földy-Doby Antal emlékezete 831

FÖLDY-DOBY ANTAL EMLÉKEZETE. (1826—1908.) A Magyar Történelmi Társulat vándorgyűlésének rózsahegyi záriilésén 1909. szept. 1-én felolvasott emlékbeszéd. Mélyen tisztelt Vándorgyűlés ! A Magyar Történelmi Társulat^Liptó vármegye és Rózsahegy város meghívására elhatározta, hogy e megyében vándorgyűlést tart, a mikor is a gyűlés keretében megszemlélik boldogult atyámnak, a bámulatos szorgalmú és rendkívüli munkásságú genealogusnak, Doby Antalnak irodalmi hagyatékát. Mielőtt a boldogult irodalmi hagyatékának legértékesebb részét, a magyar főúri családok ismertetése czimű, 35 kötetre terjedő, kéziratban heverő munkáját e gyűlés igen tisztelt résztvevőinek bemutatnám, bátor leszek a boldogult életét és munkásságát röviden, főbb vonásokban ecsetelni. Genealógiai és történetírói munkásságának bírálatába nem bocsátkozhatom, mert az tágabb látkörű, képzett szakembernek a feladata. Czélom csupán az, hogy a kegyelet és hála adóját lerójuk némiképen azon férfiú irányában, a ki saját erejéből, folytonos önművelés által magát hazánk jelesei közé küzdötte fel. * * * Régi nemesi családból származott atyám, de nemességéből csak a név és jellem nemessége maradt meg, a birtok az évek hosszú során lassanként elfogyott. A nagy lelkierővel felruházott férfiúnak nem is volt erre szüksége, hisz nemes lelke, becsületes igyekezete, tiszta élete kárpótolta őt mindenért, de fájt humánus lelkének mindig a szegénység azért, mert nem segíthette kellően a szegényeket, szerencsétleneket, a különböző egyesületeket s még jobban fájt az igazság emberének az, hogy nem követhette lelke sugallatát, nem foglalkozhatott a tudományokkal annyira és nem áldozhatott értük annyit, a mennyit szeretett volna. Ha azonban élte folyását végigkísérjük, mégis azt látjuk, hogy a magyar nép azon kevesei közé tartozik, a kik önerejükből,