Századok – 1909

Értekezések - FÖLDY-DOBY ISTVÁN: Földy-Doby Antal emlékezete 831

-832 FÖLDY-DOBY ISTVÁN. minden külső segítség nélkül, emelkedtek fel arra a polczra, a melyet részökre a sors kijelölt és a tudomány, az emberszeretet oltárán olyan nemes áldozatot nyújtottak, mint nem sokan azok közül, a kiket a sors vagyonilag erre alkalmassá tett. Az elmúlt század első felében, 1826 október 8-án született Szatmármegye Vitka nevű községében, a hol atyja, Doby József, r. k. kántortanító volt. Édesanyja a hires Tusnádi Pálffy családból való Pálffy Julia volt, a ki korán árvaságra jutván, atyjának testvérei mindenéből kiforgatták. Ez volt oka annak, hogy Pálffy Julia örömmel ragadta meg az egyszerű állású kántortanító kezét, a kinek oldalán 1831-ig, epemirigy által bekövetkezett haláláig, igen boldogan élt. A csapás óriási volt, hisz négy kiskorú gyermek zokogott az anya koporsója mellett, 3 lány és 1 fiú ; a legnagyobb 9, a legkisebb pedig, Antal, a későbbi író, még csak 5 éves volt. A haláleset mélyen lesújtotta a férjet, Doby Józsefet, mert imádásig szerette áldott lelkű nejét. Vigasztalására szolgált az, hogy szülei még éltek és így nem kellett újra megházasodnia. Midőn azonban anyja, Laborszky Anna meghalt, kénytelen volt 1840-ben másodszor is megnősülni, feleségül vévén Vásárosnaményből Szinay Veronikát. Az élet ettőlfogva gyökerestől megváltozott a csendes kis falusi házban. A gyermekek nem anyát, hanem a szó valódi értelmében vett mostohát kaptak Szinay Veronikában. A kis Antal eddig mindenkinek beczézett kedvencze volt, de most egy új világ tárult fel, a hová az édesapa mosolya csak ritkán tudott behatolni a mostoha irigykedése miatt. Elemi iskoláit apja mellett végezte a gyermek és pedig oly sikerrel, hogy midőn atyja temetni vagy a szomszéd helységek valamelyikébe misére ment a pappal, ő tanította a gyermekeket is. Tudományszeretete már ekkor kitört belőle, mert apjának 4 kötetből álló könyvtárát egészen kiolvasta, sőt Pethő Gergely »krónikáját« és Dugonics »Etelkáját« kívülről is tudta. A fián rajongással csüngő apa történelmi könyveket hord haza, csakhogy kedvében járjon. A sors melléje vezérli a vitkai ev. ref. egyház nagvtudományú, de iszákossága miatt hivatalából elbocsátott lelkészét, Bátorkeszi Kiss Józsefet, a kit saját hivei nem fogadtak be, az emberiesen gondolkozó Doby József azonban házába vette. Ennek a férfiúnak köszönhetem — irja naplójában atyám — azt az alapot, melyen lelkem tehetségei felépültek. Rövid ideig, alig másfél évig volt házuknál Kiss József, mert a mostoha anya elűzte a szerencsétlen embert, a ki csakhamar legyőzhetetlen szenvedélyének lett szomorú áldozata. Azután a kis fiút, Antalt, szemelte ki üldözése központjáúl, úgy hogy az