Századok – 1909

Tárcza. - Borovszky Samu: Irányelveim. (Az új szerkesztő programmja.) 76

76 TÁRCZA. mely mintegy betetőzése az összes eddigi elismeréseknek, nemcsak örömmel és büszkeséggel tölti el, hanem, mint egy szűkebb családi körnek ünnepe, mélyen lelkébe vésődik s könyes szemekkel szeretné kifejezésre juttatni háláját, ha arra megfelelő szavakat tudna találni. A szeretet zálogának tekinti e szép emléket, — s benne nem a maga személyének megtiszteltetését keresi, hanem annak az eszmének, a Rákóczi-cultusnak ünneplését látja, melynek kezdettől végig buzgó és kitartó harczosa vala. A Társulat tagjainak meleg szeretettel mond hálás köszönetet ! Az éljenzés és taps elhangzása után, mely e megható beszédet követte, az elnöklő gróf Teleki Géza megindúltságtól remegő hangon köszönte meg, hogy az ünnepelt egy szerető családi kör tényének tekinti ez ünnepélyt s Isteii áldását kérte további hazafias működésére. Végül Borovszky Samu titkár felolvasta az üdvözlő iratokat és táviratokat, melyek ez alkalomból az ünnepelthez érkeztek. Üdvözletüket tolmácsolták : Felsőbánya sz. kir. város tanácsa, a pozsonyi Toldy-kör, az országos nőképző-egyesület, a temesvári Arany János-társaság, a budapesti kir. m. tudományegyetemi könyvtár, Horn Ede Párisból, Károlyi Árpád, Thallóczy Lajos Bécsből, Márki Sándor Kolozsvárról. Ez utóbbi hosszabb levélben fejezte ki szerencsekívánatait s ebben a többek közt ezeket írja : »Ennek az ünnepnek valóban az adja meg igazi jelentőségét és bensőségét, hogy az üdvözlő szakemberek mögött ott van az egész magyar közönség, mely — különösen a dicsőséges fejedelem korára nézve — nemcsak ismereteinek, tudásának, hanem nemzeti és — a mi ettől nálunk elválaszthatatlan — történelmi szellemének erősödését, izmosodását köszönheti Thaly Kálmánnak. Nagy dolog és halhatatlan érdem oly korban, mikor egy vakondok-sereg a történelmi és nemzeti szellem megőrlésén, elpusztításán dolgozik.« Ezzel a szép ünnepély véget ért s a jelenvolt díszes közönség a meghatottság érzetével oszlott szét. IRÁNYELVEIM. A Magyar Történelmi Társulat mult évi deczember 3-án tartott választmányi ülésében csekélységemet választotta meg a Nagy Gyula lemondásával megüresedett titkári és szerkesztői állásra. Ezzel egyszersmind részt juttatott a Társulat szellemi és anyagi ügyeinek intézésében. Minő irányelveket tűztem ki magam elé a Századok szerkesztésére nézve, néhány szóval vázoltam akkor, midőn megválasztatásomat megköszöntem. De érzem, hogy számba