Századok – 1909

Tárcza. - Borovszky Samu: Irányelveim. (Az új szerkesztő programmja.) 76

TÁRCZA. 81) véve a titkári és szerkesztői állás betöltésének kérdésével foglalkozott előzetes értekezleteken nyilvánúlt nézeteket és óhajtásokat, kötelességem e helyütt is, a Társulat közlönyének olvasóközönsége előtt, elmondani, hogyan fogom fel kettős hivatásomat. Jól tudom, hogy korunkban a történelmi érzék hanyatlóban van. Annak tehát, a ki eredményt akar elérni, minden eszközt fel kell használnia, hogy a történetírás és a Társulatunk iránt való érdeklődést ébren tartsa. Erre pedig tisztán tudományos czikkek közlése nem elégséges. Kell, hogy közlönyünk az olvasó lelkéhez más úton-módon is hozzá férkőzzék. Mindenesetre legfőbb feladata a Társulat közlönyének, hogy tudományes dolgozatokkal és közleményekkel a hazai történelem problémáinak megoldását elősegítse, kritikai és módszertani czikkekkel a históriai felfogást irányítsa. De közlönyünk nemcsak tudósok számára szerkesztett folyóirat, hanem egyszersmind az a szócső is, melylyel Társulatunk fentartja összeköttetését a maga tagjaival s olvasóközönségünk nagyobbik részével, a történetkedvelőkkel. A tisztán tudományos szempontokon felül szükségesnek tartom tehát, hogy folyóiratunkban személyi vonatkozású közlemények is helyet foglaljanak, részint buzdításul a fiatalabb nemzedékre nézve, részint nyilvántartásul szaktudományunk munkásaira nézve. Kell, hogy a szerkesztő főtörekvése oda irányuljon, hogy a fiatal erőket a maga táborába gyűjtse s történetírásunk számára újabb nemzedéket neveljen. Ki kell terjeszkednie a szerkesztőnek, nézetem szerint, a napiérdekű és a kort mozgató kérdésekre is. Egy-egy nevezetes történeti évforduló vagy nemzeti felbuzdulás szerencsés kihasználása, valamely napirenden levő politikai kérdés históriai megvilágítása hozza közelebb folyóiratunkat az olvasóközönséghez s modernebb színt is ad neki. Különösen a magyar történetírónak tájékozva kell lennie az északi és délszláv irodalmi mozgalmak felől, melyek újabb időben mindinkább nagyobb méreteket öltenek. Hiszem, hogy alapos ismertetésekkel ezen a téren is sikerűi majd az igényeket kielégítenem. Behatóan ismertetni szándékozom a vidéki történelmi társulatok működését is. Ezek évkönyvei rendszerint nehezen hozzáférhetők, pedig bennök nem egyszer jelennek meg értékes dolgozatok. Folyóiratunkat változatosabbá óhajtanám tenni az által is, hogy a szorosan vett politikai történelmen kívül a nálunk amúgy is elhanyagolt társadalmi- és jogtörténeti, művelődési- és gazdaságtörténeti kérdéseknek nagyobb tért szenteljünk. Végül felkarolandónak tartom a vidéki kirándulások régen pihenő ügyét, esetleg az ottani tört. társulatok bevonásával. Ezek