Századok – 1909

Értekezések - PÓR ANTAL: Opuli László herczeg Magyarország nádorispánja - II. közl. 642 - bef. közlemény 713

.736 PÓR ANTAL. és országalmát (globus) ott fogja hagyni. Nem valószinű pedig azért, mert Nagy Lajos király, ki szavának mindenkoron ura volt, ezen állítólagos igéretét nem teljesítette. 1 Ezen incidens után a krakói székesegyházban, 1370 november 17-én, vasárnap megkoronázták Nagy Lajos magyar királyt Lengyelország királyának. A koronázást a gnieznói érsek, mint Lengyelország metropolitája végezte Mokerski Flórián krakói és Opuli Péter lebusi püspök segédletével. Jelen valának : idősb Erzsébet, Magyar-, Lengyel-, Dalmátország stb. királynője, Hedvig néhai Kázmér király életepárjával és annak két leányával ; ifjabb Erzsébet királynéról, Nagy Lajos király feleségéről nem történik említés : ő valószínűleg csecsemő leánykája mellett maradt otthon. Nemesek kevesen valának, mondía a TMjeznói főes^e' J * ' O ' X a Dlugoss èlleriben azt állítja, hogy a koronázásnál a főutak és vitézek (nemesek) nagy mennyiségben vettek részt. 3 Annyi, azonban bizonyosnak látszik, hogy csak két lengyel herczeg jelent meg a koronázásnál : a Stettin-Wolgasti Kázmér, kire Nagy Lajos, immár lengyel király ugyanakkor a dobrzyni herczegséget a Bidgost, Balatow és Walcz uradalmakkal egyetemben hűbérül átruházta, és Opuli László herczeg, magyar nádorispán, kinek hű szolgálatai elismeréseül és jutalmául az Opuli herczegség szomszédságában a Varta felső folyása által bekerített összes területeket vieluni herczegség czímén szintén hűbérül adományozta, mindkettőnek azon föltétel mellett, hogy e birtokok visszakerüljenek Lengyelországra, ha a hűbéresnek fiutóda nem maradna. 4 Az Opuli herczegnek adott területen feküvének : Vielun, Boleslavice, Brzeznica, Krzepice, Olsztyu és Bobolice nevű erősségek. Ez időtől fogva László nádorispán magát Opul és Vielun herczegének czímezte. 5 1 Dlugoss (Hist. Polon. III, 335.) csak azt állítja, hogy az érsek annyit kért, ut ad honestandam Gnesnensem ecclesiam regio amictu et diademate ornatus in illa appareat, minek a király ellent nem mondott (rege non abnuente). 2 Sommersberg, II, 104. 3 baronumque militarium regni Poloniae multitudine copiosa. 4 Gnieznói főesperes, II, 104. — Dlugoss, III, 335. — Bielowski : Monum. Pólón. hist. II, 645. Garo Jakab ugyan ismételve állítja, hogy a vieluni herczegséget László nádorispán nagybátyjától, Kázmér királytól kapta, de ennek semmi nyomát se találtuk. Sót a gnieznói főesperes ott, a hol Kázmér király végső rendeletét registrálja, erről nem tesz említést, a hol pedig a beiktatást megírja, azt vallja, hogy ama területek per regem Ludovicum tempore eodem data. » Nem igen vonakodom attól, ha komoly, sőt ünnepélyes eseményeknél — mint ez sokszor megesik — előforduló visszás vagy fura eseményeket kell följegyeznem. Ilyesmi történt Nagy Lajos király krakói koronázásánál is, mint erről XI. Gergely pápa Avignonban, 1371 október 19-én