Századok – 1909

Értekezések - PÓR ANTAL: Opuli László herczeg Magyarország nádorispánja - II. közl. 642 - bef. közlemény 713

724 DR. BÉKEFI R. HORVÁTH MIHÁLY ÉS A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁS. a Magy. Tud. Akadémia 1835-iki közgyűlésében ezt a pályatételt tűzte ki : »Milyen állapotban volt a műipar és kereskedés honunkban az Árpád- és vegyes-házakból származott királyok alatt ; mi történt fejedelmeink és törvényhozásunk részéről azok előmozdítására ; melyek voltak nagyobb emelkedésöket hátráltató akadályok ; végtére, minő befolyások volt nemzetünk értelmi s erkölcsi kifejlődésére ?« A beérkezett nyolcz pályamű közül a jutalmat Kossovics Károly dolgozata nyerte el. Egy pályaművet meg az Akadénűa tiszteletdíjra és a történeti pályamunkák során, kiadásra érdemesített. Ennek szerzője egy fiatal káplán, Horváth Mihály volt. Ez a huszonötéves ifjú-ember egyidejűleg pályázott a Marczibányi-intézet által 1834-ben kitűzött eme kérdésre is : »Miben és mennyire különbözött az Európába költözködő magyar nemzetnek erkölcsi és polgári cultúrája Európának akkori culturájától ?« S a jutalmat meg is nyerte. Művében először a nyugat-és kelet-európai népek, azután a magyarok műveltségi viszonyait rajzolja meg s végűi a kettőt összehasonlítva vizsgálja. Horváth e két első dolgozatában művelődéstörténetírónak mutatkozik be. A kiadott kútfőket és a feldolgozásokat ismeri s lelkiismeretesen felhasználja ; önálló felfogásával, csoportosító tehetségével és ügyes előadásával hivatott történetírónak Ígérkezik. Horváth Mihályt a Magy. Tud. Akadémia már első pályaműve alapján, 1839-ben levelező tagjai sorába választotta. Ez a nagy elismerés Horváth buzgalmát annyira fokozta, hogy megkezdett művét befejezte s Az ipar és kereskedés története Magyarországban a három utolsó század alatt már 1840-ben megjelent. E művét a Magy. Tud. Akadémia ugyanez évben a nagyjutalommal koszorúzta meg ; szerzőjét meg 1841-ben rendestagjai sorába emelte. Es méltán. Mert midőn Horváth a magyar ipar és kereskedés történetét 526 oldalnyi terjedelemben, kútfők és forrásmüvek alapján megírta, valóban nagy feladatot oldott meg. Hiszen levéltáraink ekkor még nem nyíltak meg a kutató előtt ; oklevéltáraink elseje, Fejér : Codex Diplomaticus-a, pedig még be sem volt fejezve. Horváth tehát a Pray, Katona és Fessier által tört utakon s az általok és kútfőgyűjteményeinkben meg-