Századok – 1909

Történeti irodalom - Takáts Sándor: Felelet a válaszra és Takáts Sándor II. válasza 690

TÖRTÉNETI IRODALOM. 691 A szerző — főleg válaszában — különbséget tesz kir. és szabad hajdú között, de az általam idézett 1557 : XXIII. t.-cz. nem és ebben a törvényben foglalt rendszabályt a hajdúk ellen a rendek kérték, tehát nem fölülről erőszakolták a nemzetre, mint Takáts úr erősíti. Elismerem ellenben, hogy Takáts úr jól ismeri a »középiskolai kézikönyveket«, mert egy egész lapon czáfolja olyan állításukat, a melyet nekem szeretne tulajdonítani, noha a bírálatban szó sincsen arról a dologról. A jargalásról szóló megjegyzés azért üres szócsavarás, mert tudjuk, hogy a jargalópénz nem volt a vajdák egész fizetése, tehát nemcsak ebből éltek. így az általam kimutatott ellentét a könyv két része között tényleg fennáll. Még azt kell megjegyezni, hogy a bírálat nem szól a jargalás ősi voltáról, mint a szerző válasza állítja. A szerző minden okoskodása mellett is áll az, hogy ha a katonai kimutatások nem megbízhatók, még az esetben se lehet azok alapján megírni a katonaság fizetését és elosztását, ha más forrásunk nincsen is. A szöveg és a jegyzet ellenmondásának czáfolásánál a szerző még a saját könyvét is rosszúl idézi. Kár volt hivatkoznia Sálamon Ferenczre, mint bizonyságra az iránt, »hogy Magyarország nagyon is elbírta katonái fizetését«. Mert Salamon szerint (Magyarország a török hódoltság korában 150. 1.) 1557-ben hazánk jövedelme 400,000 frt. volt, tisztán katonai kiadása 456.000 frt, a deficit tehát 56.000 frt, a bevételek pedig nem emelkedtek, mert 1587-ben is csak 413.237 frtra rúgtak.1 Pedig egy államnak nemcsak a- katonaságra vannak kiadásai. Lehet, hogy a Takáts úr által kívánt 4000 katonát ebből el lehetett volna tartam, de ki hiszi el neki, hogy ezzel a 4000 katonával meg lehetett volna védeni az országot ? Zrínyi is 12.000 katonát kíván béke idejére. Takáts úr valótlanságot állít, ha azt mondja, hogy e tárgyra vonatkozólag csak 1715-iki adattal állok elő, mert én 1549-ikit citáltam és akkor csak udvariasságból nem akartam ellene idézni Thallóczy fönti adatát. Dolgozásmódjáról közölt citatumaim hűek, ellenök nem lehet tusakodni. Elismerem, hogy szerző a hadi levéltárat 36-szor (nem 28-szor, de nem is 50-szer) idézi, beleszámítva ebbe azt is, hogy ugyanazt az aktát kétszer idézi, beleértve az 1738-ból való idézetét (241. 1.) és a következő citátumot : Hadi ltár 1550 (263.1.), a melynek alapján senki sem fogja megtalálni ezt az actát. A mit a hadi levéltárról ír, 1 Thallóczy: A kamara haszna 140. 1. 47*