Századok – 1909

Történeti irodalom - Takáts Sándor: Felelet a válaszra és Takáts Sándor II. válasza 690

|692 TÖRTÉNETI IRODALOM. Wolf könyve nélkül is tudom, de Takáts úr bölcsen elhallgatja, hogy a hadi levéltárnak vannak expeditura- és registratura-könyvei is, ezek pedig évenként 5—6 jó 1000 oldalas kötetet tesznek ki. Megfegyzésem ezek fel nem használására vonatkozott és Takáts úr sohase tudja kimutatni, hogy ezek a könyvek nincsenek meg. Ilyen alaposak a hosszú válasz érvei ; de a bírálatot éppen nem czáfoliálc meg. A személyes megjegyzésekre bíráló azért nem felel, mert 1. ezeket csak Takáts úr tartja a kritika lényeges alkotórészeinek, de a bíráló nem, 2. nem tartja a szerzőt arra illetékesnek, hogy róla ítéletet mondjon. Különben igen megható, hogy Takáts úr >>az ifjú szerző babérait nem tépdesi meg«, de ez a rövid felelet eléggé mutatja, hogy bírálónak erre a kegyelemre nem volt szüksége. A. E. II. A. E. úr a föntebbi feleletével még jobban elárúlja, hogy a hajdúság eredetéről és a marhakereskedés múltjáról halvány sejtelme sincs. A t. bíráló még mindig nem hiszi el, hogy Dózsa ,vitézei javarészt hajdúk voltak. Történetírásunkra nézve ugyan teljesen közömbös az ő hitetlensége, de fölvilágosításúl mégis megemlítem, hogy Szerémi és Verancsics teljesen egybevágóan adják elő Dózsának és vitézeinek a kivégzését. A tisztelt bíráló azt mondja, hogy Szerémi nem is juttat a hajdúknak részt a földelésben. Dehogy is nem. Hiszen Szerémi írja Dózsa katonáiról e helyeket : »percepit subulcis dicens, sic verba Hung. Korpázd ez bestyét ! . . . Posthec qui captivi tenebantur bubulci et hayduk . . . et exuere fecerunt nudum et cum bubulcis ad devorandum compellebant«. Ugyanezeket a hajdúkat Verancsics vitézeknek mondja, a kik haláluk előtt hajdútánczot jártak. Mindenki meg fogja engedni, hogy bizony kemény legények voltak azok, a kik még a kivégzésük előtt is tánczot roptak. Megemlítem még, a mit a t. bíráló szintén riem tud, hogy Ulászló király 1514. július 14-én bécsi követének leírja a Dózsa-féle lázadást, s Dózsa katonáit ő is hajdúknak nevezi, írván : »Qui quidem Georgius Zekel ignito primum ferro coronatus est, deinde vero nudo corpore legátus ad pedes a suis militibus quos haydones vulgara lingua vocant« etc. (Tört. Tár, 1891. 333. lap, kiadta Karácsonyi János.) Ha A. E. úr nem is, de a tisztelt olvasó bizonyára elhiszi, hogy Ulászló király legalább is tudta úgy, mint a t. bíráló, hogy kik voltak Dózsa katonái. A t. bíráló szerint a hajdúk kiválóságát én csak azzal bizonyítom, hogy azok Dózsát megették. Ezt a kimondhatatlanúl éretlen ráfogást kereken visszautasítom. Én a hajtók vagy botos legények jó és rossz tulajdonságairól külön fejezetet adtam, de abban Dózsának még csak a neve sem fordul elő.