Századok – 1909

Történeti irodalom - Schindler Gyula: A selmeczbányai czéhek élete. Ism. Tárczy Károly 684

|684 TÖRTÉNETI IRODALOM. szerében és előítélet nélküli, objectiv gondolkozásában nyilvánul» igazi történettudósi magaslatára. Vajha másik kötete is mentől előbb kikerülne a sajtó alól ! KERESZTY ISTVÁN. A selmeczbányai czéhek élete. Irta M. Schindler Gyula. Selmeczbánya, 1909. X., 222. 1. A »Művelődéstörténeti értekezések« 31-ik száma e munka, és doctori értekezésnek készült, mint az előbbeniek. Mindannyian tudjuk, hogy ezek az értekezések a dr. Békéli Rémig e. ny. r. tanár történelmi semináriumából kerülnek ki. Az ő nagy érdeme tehát, hogy a tárgy iránti lelkesedéssel munkára buzdítja a fiatal tanárjelölteket, s bizony már nem egy törekvő historikusunk kezdte itt történetírói munkásságát. Ez a kötet is tartalmánál fogva egyike az értékesebbeknek, mert forrástanulmányon alapuló kutató munka, nem pedig feldolgozott munkák alapján összeállított gyakorlat. A tárgy maga szorosan a művelődéstörténet keretébe tartozik, s igen fontos, mert a czéhek csakugyan a magyar társadalomnak, még pedig az erős középosztálynak társadalmi, politikai és gazdasági viszonyait tükröztetik vissza. (4. 1.) Hasznos munkát végzett tehát, midőn a selmeczbányai czéhek történetét feldolgozta. Műve tulaj donképen két részre oszlik. Az első a czéhek kültörténetével foglalkozik, a,, második a czéhek belső életével. E kettőhöz csatlakozik függelékül negyediknek (a harmadik rész, úgy látszik, kimaradt, vagy következetes sajtóhiba) a lévai csizmadiaczéh szabályzata,, melyet a selmeczbányai rokonczéh számára kiállított. A »kültörténet« összefoglaló czíme alatt egy fejezetben a czéhek megalakulásáról és a czéhbiztosról, egy másodikban pedig a vallásügyről szól. A második rész azután a belső szervezettel, az inas,, legény és mester életével foglalkozik. Az anyagnak ez a beosztása is megfelelő lenne, legfeljebb azt mondhatnók, hogy ma már az ósdi és semmitmondó »kültörténetet« nem igen használjuk. Az anyag feldolgozása tekintetében azonban van néhány észrevételem. Az első mindjárt az, hogy szakember és laikus előtt sokkal használhatóbb és élvezhetőbb lett volna, ha az eredet még mindig vitás kérdésétől kezdve egész végig a czéh, illetve czéhrendszer általános történelmére való tekintettel írt volna. Mert akkor nem időzött volna sokat olyan részleteknél, melyek ezer más czéhével közösek és nagyon is ismertek, viszont jobban kidomboríthatta volna azokat, a melyek — specziálisak lévén — a vitás vagy általános jellegű kérdéseknél döntő fontosságúak lehetnének. S ebben a tekintetben nem is lett volna a feladata,