Századok – 1909

Történeti irodalom - Osváth János: Nemzeti zeneművészet. Ism. Kereszty István 682

|683 TÖRTÉNETI IRODALOM. szerencsésen világítja meg, hogy a polczok és oldalfalak kisebbnagyobb pókháló- és porrétegén látjuk : hol és mi lehetett, a mi nincs — s milyen lehetett, ha ennyink és ilyenünk van meg ; kétségkívül tiszteletreméltó tudós, a ki a plesiosaurusról 600 lapnyi komoly könyvet tud írni. Osváth könyve azonban minden sorában exact, mindenütt adatok, tények, bizonyítékok, ismételt hivatkozások száznál jóval több tudományos forrásműre — s mindez kérlelhetetlen logikával egymásba fűzve. Alczímét »történeti és kritikai tanulmányul« fogalmaznám ; igen nagy érdeméül rovom fel, hogy kritikája nem rombol (a nálunk s éppen zenészek közt ismert ön- és közveszélyes deliriumban !), hanem épít. Erre az épületes példára is szükség volt ; elég szomorú, hogy azok a társaságok és kiadóczégek, a melyeknél a szerző e művével bekopogtatott, a kiadásnak csak anyagi oldalát nézték — sa kész munka hosszú évekig hevert a nélkül, hogy véka alá rejtett világosságából tanulhattunk volna. Valóban nagy kár, hogy egyetlen tudományos társaságunknak sincs •olyan pályadíja vagy a Semsey-féléhez hasonló jutalom-alapja, melylyel művészeti, így zenei tárgyú, magas színvonalú művet segíthetnének a nyilvánosság elé ; ilyen serkentésnek, az elismerés reményének hiánya : bizonyosan egyik oka annak, hogy művészeti s ebben zenei irodalmunknak alig-alig akad hivatott mívelője. Osváthot mindenesetre igen hosszú évek rendszertelen, de •sokoldalú és szenvedélyes zenebúvárkodása juttatta olyan megfigyelésekhez, a melyek aztán egy mederbe, rendszerbe terelték kutató kedvét. Ekkor már nem riadt vissza a középkori latin, német és franczia nyelvű, sok fejtörést okozó zenei könyvek és egyidejű, nem mindig élvezetes zeneszerzemények tanulmányozásától. Hogy ez rengeteg időbe és fáradságba, s az ő anyagi viszonyai mellett nagy áldozatba került : ezt nem tartom elhallgathatónak ; a lelki erő itt legszebb jutalmát lelte abban, hogy az anyagi áldozattal létrejöhetett szellemi munka fényes eredményhez jutott. A fényes, új eredmény egy része példáúl az, hogy megtudjuk zenénk némely nemzetinek tartott jellemvonásáról, hogy idegen eredetű. És ezt csakis olyan széleskörű és mélyreható tanulmányozás hozhatta felszínre, a minőt nálunk eddig csak Osváthnál találtunk. Minden sorát el kellene olvasniok zeneértőinknek, s főleg azokat a következtetéseket elméjükbe vésniök, a melyeket a szerző Liszt és Chopin, Gade és Grieg nemzeti zenéjéből von. A könyv kivonatolását teljesen fölöslegesnek tartom, főleg nem-zenei folyóiratban. Csak rámutatok, mint fölvett thémájának értékes okmánytárára, valamint a szerzőnek, szigorú mód-