Századok – 1909

Történeti irodalom - Jorga; N.: Geschichte des osmanischen Reiches. Ism. Mangold Lajos 673

|677 TÖRTÉNETI IRODALOM. nak Streifziigeit— saját kárára—nem használta. »A szeldsukok és a keresztes hadjáratok« ez. fejezetben Georgius Acropolitát a bonni editio és nem Heisenberg szerint idézi (I. 1903.). líoutsmas elsőrangú forrásműve (Recueil des textes relatifs á F hist, des Seldjoucides) nincsen sehol felemlítve. A bizanczi császárság újabb történetírói közül pedig nem használta sem Hertzberget, Kuglert, Gruhnt, Wächtert (Verfall des Griechentums in Kleinasien, 1904.) sem Sarre művét: Reisen in Kleinasien (1896.), melyből a szeldsukok művészetére nézve meríthetett volna tanulságot. A II. könyv az ozmán birodalom megalakulását tárgyalja. Itt a III. fejezet köti le figyelmünket : »Az első összeütközések a latin hatalmakkal (1366—69.).« Ez időtájt hazánk érdekkörébe lépett az egyre előrenyomuló török és innen kezdve (215. 1.) sűrűn találkozunk Nagy Lajos, majd Zsigmond, Albert és Hunyadi János nevével. Sajnálattal konstatálom, hogy Jorga az Anjoukról, örököseikről és a Hunyadiakról szóló újabb magyar irodalmat, avagy Hubernek német értekezéseit fel nem használta és rendszeresen csak Telekit és Fesslert idézi ; ellenben újabb forrás - editióinkat, sőt a Századokat is helylyel-közzel forgatta. Arról a vitás kérdésről, vájjon hol és mikor mérkőzött meg egymással először a magyar és török, hallgat. Az 1365. s következő évek rendkívül bonyolult bolgár-magyar, illetőleg bolgár-török viszonyaira nézve Jireceket és Thallóczyt követi, de azért e kutatók és Jorga elbeszélése (mint azt az említett folyóiratban kifejtettem) még som vág össze. A Himfi-testvéreket Hemfieknek nevezi ; Miklós magister küldetéséről mitsem tud. Nagy Lajosról több alkalommal (így I. 229., 244—15.) kicsinylőleg és oly értelemben szól, mintha nem vette volna komolyan a keresztény egyház »védőjé«-nek czímével karöltve járó kötelességeit és nem veszi figyelembe, hogy Lajos a szélrózsa minden irányában lekötött és szétforgácsolt erejével nem rendelkezhetett tetszése szerint. — A IV. fejezetben (Murád és Szerbia) nem használta fel sem Ruvaracnak fontos monographiáját Lázár fejedelemről, sem Ostoicnak népdalgyűjteményét. — Az V. fejezet hőse I. Bajezid, szerinte »félelem- és gáncsnélküli lovag«, »nagy császár és okos államférfiú«. Háborúit illetőleg Huber, Kropf, Horváth Jenő és mások dolgozatait nélkülözzük. Callimachust Schwandtner szerint idézi, és nem használta fel az Altmann-féle Windeke-kiadást. — A Hunyadiakra áttérve, az újabb magyar irodalmat (elsősorban Fraknóit) nem vette figyelembe. Még a Palatio jelentése körül támadt, külföldi szaklapokba is átszármazott polémia is elkerülte figyelmét. A »hosszú hadjárat« topographiájáról, Murádnak a Dardanellákon való átkeléséről sem nyújt felvilágosítást. A román nemzet