Századok – 1909

Kisebb közlemények - Keller Imre: Adat a szegényügy történetéhez 58

56 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 59 (Beszterczebányával szomszédos kis falucska) plébánosnak volt köteles átadni. A plébános hasonlóképpen a falu szegényei között Tartozott kiosztani a kamatokat. A város körülbelül 1780-ban hajlandó volt a tőkéket visszafizetni, miután az udvari kamara a kamatlábat leszállította. Az akkori micsinyei plébános, Fabry József azonban a pénzt nem vette fel, hanem továbbra is a város kezén hagyta. Ekkor azonban már a kamatok kiadása némikép módosult, minthogy a helytartó-tanács 1775. október hó 12-én 4698. szám alatt kelt rendelete a szegény-, illetve a koldusügy rendezését követelte. E rendelet értelmében a koldusok istápolására vasár- és ünnepnapokon a templomok bejáratánál perselyeket kellett elhelyezni. A koldusok pedig hetenként csak egyszer, pénteken járhattak házrólházra koldulni, de mindig párosával, a pénzdarabot pedig az adományozók a koldusok nyakába akasztott, zárral ellátott perselyekbe dobták. A perselyeket minden szombaton a városházán nyitották ki, a mely actusnál a tanács és a választott község egy-egy tagjának jelen kellett lennie. A perselyben talált összeget azután kiosztották az előzetesen összeírt koldusok között vallásra való tekintet nélkül. Ezen alkalmakkor osztották ki a Beniczky Tamás alapítványainak a kamatait is, a melyeket a városi pénztár esetről-esetre kiutalváványozott. Hogy pedig az alapítványt tevő Beniczky-jobbágyok is némi jótéteményben részesüljenek, a koldusok listájába két micsinyei szegényt is felvettek, a kik így időnként némi alamizsnában részesültek. Ily módon mindkét tőke kamatai a beszterezebányai szegények javára estek. Ez ellen 1804. évi június hó 26-án a beszterezebányai megyés püspök fel is szólalt s arra kérte a tanácsot, hogy az 1200 forintos alapítvány kamatait fizesse ki. A tanács azonban, hivatkozva a régi szokásra, azt határozta, hogy a kamatokat ezentúl is csak a városi szegények között fogja kiosztani, a mint azt az alapítvány is előírja. Másrészt azonban, hogy a helyzetet tisztázza, hajlandó volt a város az ötszázforintos alapítványt visszafizetni. Ezt a határozatát még 1804-ben végre is hajtotta. így hát csak az 1200 forintos tőkét tartotta magánál, a melynek kamataiból azonban ezentúl is juttatott a micsinyei szegényeknek. A beszterezebányai városi levéltárból közli : KELLER IMRE.