Századok – 1909
Kisebb közlemények - Thury Zsigmond: Adalék a szombatosok történetéhez 60
56 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 60 ADALÉK A SZOMBATOSOK TÖRTÉNETÉHEZ. Sztripszky Hiador e folyóirat mult évi folyamában 1 fenti czím alatt 1648-beli adalékot közöl a szombatosok történetéhez. Nehogy az adat közlése s még inkább a hozzáfűzött megjegyzések egyike megtévesztésre legyen alkalmas : sietek kijelenteni, hogy a szóban forgó jelentés maga valóban adalék a lengyelországi szombatosok történetéhez, de egyáltalában nem az a mi magyarországi, illetőleg erdélyi székely szombatosaink történetére nézve. Éppen ezért téves Sztripszkynek az a vélekedése, hogy a kettő egymással »vonatkozásban állhat«. Sz. ugyan nem magyarázza bővebben e »vonatkozás«^ s így bizonyosan nem is tudhatni, hogy mit ért alatta. Szerintem azonban csak kettőre lehet gondolnia. Vagy olyanképen érti a vonatkozást, hogy talán a mi szombatos felekezetünk a hasonszerű lengyelországi szombatos-secta hatása alatt keletkezett, miként az időben az unitárius tan is lengyel földről jutott Erdélybe. Ez azonban nem lehet valószínű ; egyfelől, mert a mi szombatos felekezetünk régibb, mint a mikor Lengyelországban mutatkoznak szombatosok ; másfelől pedig ez a mienk kizárólag Erdélyben termett. Székely emberek agyában és szívében fogamzott és érlelődött meg. Maros-, Udvarhely- és Küküllő-szék határán túl nem is terjedt el tömegesebben, összes irodalmi emlékük a székely népi nyelvjárás sajátságait mutatja. Énekköltészetük pedig — mint alkalmam lesz közelebbről- kimutatni — határozottan láttatja azt a szellemi fejlődést, mely a Dávidista-unitáriusok egy töredékét a hirdetett egyistenimádástól a valóságos zsidózáshoz juttatta. Ez irány kialakúlása a felekezet természetében rejlett s önmagától, minden külországi hatás nélkül, a secta szellemét képviselő fő : Péchy által vezetve találta meg a zsidó ritus szerinti vallásos rajongást. Ilyen vonatkozásban tehát nem állhat a lengyel és székely szombatos felekezet. A másik vonatkozás az lehetne, hogy talán az Erdélyben törvényileg és valósággal üldözött szombatosok Lengyelországba menekültek volna. E mellett még az a körülmény is bizonyítani látszik, hogy 1638-ban, a szomorú dési terminus alkalmával, csakugyan a legszigorúbb büntetéssel sújtattak a zsidózáshoz ragaszkodók. Igen, de nincs adatunk arról, hogy az üldözöttek ez időben idegenbe húzódva kerestek volna rajongásuk folytatásához nyugalmasabb helyet. Sőt ellenkezőleg, éppen azt látjuk, hogy az áldozatra kiszemeltek a legszegényebbtől a legvagyonosabbig szinte makacsúl nyugodtan várták és állták ki az Ítéletet, még ha fő- és jószágvesztésre szólt is az. Nem menekültek ki a hazából, melynek szeretetében pedig meggyanúsították és megvádolták őket. Ilyen vonatkozásban > L. Századok 1908. 567. 1.
