Századok – 1909

Értekezések - PÓR ANTAL: Opuli László herczeg Magyarország nádorispánja - I. közl. 537

542 l'ÓK ANTAL. László herczeg mindeneket pontosan elintézvén, a mivel ót megbízták, Nagy Lajos király és idősb Erzsébet királyné Budán, 1366 februárius 27-én kelt együttes levelökben, tanácsot tartván jobbágyaikkal, az ország főpapjaival és főuraival, kije­lcnték, illetve László herczeg által kijelentették, hogy Erzsébet királyi herczegnőt feleségül adják Venczel cseh királynak, mely két levélről László herczeg másolatot adott a császárnak,1 mire a császár sietett ez örvendetes újdonságot közölni barátaival és jóakaróival : Venczel fiam — úgymond — a magyar király unoka­hugával házasságot köt, vele a házasságot elhálja, s ezután Magyarország örököseikre átszármazik. A házasságkötés és elhálás alakisága a mintegy tizenhárom éves Erzsébet és öt éves Venczel közt Pozsonyban, 1366 június végén csakugyan meg­történt.2 A császár később is hálásnak mutatkozott hűbérese, Opuli László herczeg iránt, kit 1367 márczius 26-án ismét Prágában találunk. A császár ez alkalommal azon kegyelemben részesíté László lierczeget : ha fiörökösök nélkül halna meg, Katalin és egyéb (születendő) leányai, a hányan csak utána maradnak, mindnyájan örökösei leendnek Opul herczegségben, Rosenbergben, Landes­bergben, valamint minden egyéb csehországi uradalmak­ban, melyeket részint atyjától örökölt, részint vásárolt, vagy zálogban tart, nevezet szerint Ratiborban, Bitzinben (Pitschen), Creuzeburgban és Kunczenstatban (Konstat) tényleg bír, vagy jövőben szerezni fog.3 részére, hogy azt lehetetlen legalább kivonatilag nem közölnünk : Nos Ludovicus d. gr. rex Hungarie... de fide et fidei puritate ac fidelitatis con­st annia ... d. Wludislai ducis Opuliensis, consanguinei nostri carissimi indubie confisi, fecimus . . . nostrum verum, legitimum 'procuratorem, actorem, jactorem, negociorum gestorem, nuncium, syndicum specialem Wladislaum ducem presentem et presens mandatum in se suscipientem ad tractandum, de/finiendum, perficiendum ac cons u mmandum sponsalia de futuro seu de presenti inter . . . \\enceslaum Bohemie regem ... ab una, parte vero ab alia inter . . . Elisabeth . . . sororem nostram cum débita solempnitate, sicut melius de iuris beneficii esse potest, et si necesse fuerit, iurandi in animam nostram de observando . . . omnia . . . que idem syndicus et nuncius fecerit, tractauerit, firmauerit et nomine nostro promiserit et successorum nostrorum nominibus sat. ' Fejér, CD. IX/III, 537. ded. Prága, 1366. márez. 23. a L. István úr árvája czímű értekezésemet a Századok 1901. évf. 114. lapján, melyhez hozzáadhatom, hogy IV. Károly császár Bécsből 1366 június 15-én tudatta Augsburg városával, miszerint kormányzóját (Land­vogt), gróf Helfenstein Ulrik császári tanácsost magával viszi Pozsonyba, hol találkozása lesz a magyar királynéval. (Regesta Imp. VIII, 7208.) Helfen­stein Ulrik felesége az ifjabb magyar királyné nővére vala. 3 CD. Siles. VI. köt. 9. lap. 43. regesta. Ugyanott a császár egy másik levele, melyben Opuli László herczeget holmi híresztelésekkel szemben megvédi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom