Századok – 1909

Értekezések - PÓR ANTAL: Opuli László herczeg Magyarország nádorispánja - I. közl. 537

OPULl LÁSZLÓ HERCZEG, MAGYARORSZÁG NÁIJÖRISPÁNJ A. 548 Magától értetik, liogy Magyarországon sem maradt jutalom nélkül az ügyes közvetítő, annál kevésbbé, minthogy Nagy Lajos királyt, főleg idősb Erzsébet királynét annyira megnyerte egyéniségével, eszméivel és politikájával, hogy arra birták, maradjon közelökben, telepedjék meg Magyarországon és lépjen szolgálatokba, a miért bőven ellátták jövedelmes fekvőségekkel és méltóságokkal. Az uradalmakról és birtokokról azonban, melyet Opuli László herczeg nálunk kapott, igen szűken értesülünk, lehet azért, minthogy az Anjoukori Oklevéltár koráig még el nem ért ; de úgy vélem főleg azért, mert magyar birtokait később visszabocsájtotta a királynak, természetesen az adományozó levelekkel együtt, midőn helyükbe Orosz- és Lengyelországban kapott uradalmakat, és az immár értéktelen okleveleket ennek következtében megsemmisítették. A miről tudomásunk van, hogy a tapolcsányi uradalmat (úgy látszik : Kis-Tapolcsányt), mely egykoron Csák Máté és hívei birtoka vala, neki adta Nagy Lajos király Nagy-Ugrócz, l'ásit, Kalacsna és Missen nevű bars- és trencsénmegyei fekvőségekkel együtt, de ez utóbbi adományozás ellen Barakcsai (Baracskai) István tiltakozott. Nagy Lajos király ugyanis az utóbb nevezett négy birtokot már régebben (1351-ben) a Záránál és Apuliában szerzett liadi érdemei jutalmáúl Barakcsai Miklós királyi apródnak, következőleg István testvérének adományozta volt. Meghalván Barakcsai Miklós, László opuli herczeg fölkérte Nagy Lajos királytól a mondott birtokokat, mint magbaszakadt ember hagyatékát, nem tudván, hogy azok jelennen Barakcsai Istvánt illetik. A király vizsgálatot rendelvén, kitűnt, hogy tévedett, a miért Barakcsai István visszaiktatását elrendelte, a mi ha megtörtént is, még többszörös panaszra adott alkalmat. Az ügy végűi mégis a Barakcsaiak javára dőlt el, minthogy akképpen találjuk, hogy 1395-ben Barakcsai Lőrincz és János a szóban forgó birtokok nagy részét, nevezetesen Nagy-Ugróczot az elefánti pálosoknak hagyományozták.1 1 Barsmegyei Okirattár, 30. lap, ded. Buda 1368. november 27. — Barsmegye monográfiája 60. 1. — Néhai nagyérdemű Botka Tivadar kiadni kezdette a Barsmegyére vonatkozó, általa gyűjtögetett okleveleket ; ki is nyomatta, de a nyomda oly hiányosan teljesítette megrendelését, hogy a kiadást visszavonni kényszerűit. Néhány példány azonban közkézre került, melyekből Opuli László herezegre vonatkozólag értesülünk még a következőkről : Barakcsai István tiltakozik Nagy Lajos király előtt, hogy a mondott herczeg nagy-ugróczi birtoka nem jelentéktelen részét : rétjeit, kaszálóit s egyéb hasznavehető területeit hatalmasul és igaztalanul elfoglalta, négy, birtokaikat elkülönítő régi határdombot elbontatott és a földdel egyenlővé tétetett. (E tiltakozás történt Visegrádon, 1369 június