Századok – 1909

Kisebb közlemények - Bl.: Laudon és magyar huszárjai 503

KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 503 Utóirat. A fentebb felhozott tényezőkön kívül az Árpád-házi ifjabb királyság közjogi positiójára hatással volt még a byzanczi udvar példája is, a hol, kétségtelenül a dynastia megszilárdítása végett, olykor a császár mellett fia közjogi tényező gyanánt szerepel, így pl. abban a szerződésben, melyet 1111-ben I. Elek byzanczi császár kötött Pisa város közönségével, azt olvassuk : ήμεΐς πάντες οι έποικοι τοΰ κάστρου και της χώρας Πίσσης ύπισχνούμε&ά σοι τφ άγμωτάτψ βασιλεΐ κυρψ "Άλεζίιρ και τψ κυρω 'Ιωάννη τψ ήγαπημένιρ σου UÍ.IÍJ καΐ βασιλεΐ τφ πορφυρογεννήτψ (Miklosich-Müller Acta graeca III., 9. V. ö. Neumann ßyζ. Zeitschrift I., 372. s köv. 11.) Hasonló passzus található a Kálmán-féle 1108-iki traui kiváltságlevélben : »mihi et filio meo aut successoribus meis tributarii ne sitis« (Smiciklas Cod. difi. II., 19.). De a szóban forgó hatás még sokkal jobban látható a »laudes« szövegéből, melyeket Zara város papsága évente többször köteles volt énekelni Kálmán király és fia, István, dicséretére : »Colomano Ungariae, Dalmatiae et Croatiae almifico regi vita et victoria. Stephano clarissimo regi nostro vita et victoria« (Bianchi, Zara Christiana I., 538. Klaié Vjestnih hrv. arh. III., 1. és Vjestnik arkeol. drustva VIII., 109.), itt t. i. kétségtelen (v. ö. Rambaud L'empire grec au Xe siècle 257. Bogisic-Jirecek Statuta Racusii p. LXIIL, 2. jegyz.), hogy dicsénekeiben a dalmát papság a byzanczi császár és fia nevei helyébe az első magyardalmát-horvát király és fia nevét tette, hasonlóképen mint később, a görög császárság felosztása után, (1210-ben) a durazzói érsek is köteles volt »laudes omni anno quinquies« énekelni a velenczei dogé dicséretére (Tafel-Thomas Urkunden zur ältesten G. Venedigs II., 123.). SUFFLAY MILÁN. LAUDON ÉS MAGYAR HUSZÁRJAI. Sauer Ágost Die deutschen Säculardichtungen an der Wende des 18. und 19. Jahrhunderts 1 czimű gyűjteményében egy költeményt közöl, melynek czíme : Abschied, des achtzehnten Jahrhunderts. említtetnek a »pertinentiae imperatric's scilicet Vesna, Farsala, Domocos« a görög császárság 1204-iki fi los Άό oklevelében (Tafel-Thomas i. m. I., 169). Nem lehet kétség, hogy ezen szokás az Árpádoknak a byzanczi uralkodó házakkal való házassági összeköttetései révén hozatott be Magyarországba, hasonlóképpen mint Szerbiában is, a hol 1357-ben az adriai tengerparton fekvő Dulcigno^ város Ilonának (carica kyra Elena Miklosich, Mon. Serbien 164. ; Jirecek, C'asopis ces, musea 60. [1886.], 17.), Dusán császár özvegyének engedelmeskedik (Dulcigno város írja a velenczeieknek, hogy minden ben hajlandó engedelmeskedni »et maxime in hiis, que non cederent in detrimentum et damnum dominationis nostre imperatricis Sclavonie.« Ljubiö Listine III., 343.). 1 Megjelent mint a Deutsche Litteraturdenkmale czímű kiadványsoroz it 91—104. száma, Berlin, 1901.