Századok – 1909
Kisebb közlemények - Šufflay Milán: Szláv párhuzamok a »Rex junior« czíméhez 499
510 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. Azt hiszem fölösleges a részletes párhuzam a magyar állapotokkal. Elég, ha felemlítjük, hogy a krónikák által ecsetelt és I. Endre, I. Béla és fiaira vonatkozó állapotokban a részuralom félre nem ismerhető jelei mutatkoznak. »I. Endre korában öcscse Béla kapta az ország egyharmadát, I. Béla halála után gyermekei Géza, László és Lambert Salamonnal olyan egyezségre léptek, hogy megtarthassák az ország azon területrészeit, melyeket atyjuk bírt.« 1 Ezen és efféle állapotok létesítésénél főleg a klérus működött közre, mely az öröklési rend hiánya következtében a trón körűi dúló viszályokat gépiesen a szlovén rendszerrel próbálta lecsillapítani, illetőleg azoknak elejét venni.2 De a törekvés, hogy ne az atyafiakra, az életben lévő testvérre 3 szálljon a trón, hanem a fiúra, a magyaroknál első pillanattól fogva szűkíteni kezdte a mintául vett tág szláv rendszert, míg végre a XII. században már elvnek tekinthető, hogy a »részek« első sorban a királynak a trónra való jelöltjét, a fiát illetik. A herczegség, mely az ifjabb királyság intézménye mellett továbbra is fenmaradt, egyszerű és nem veszélyes maradványa a szlávoknál virágzó részuralomnak, melyet a magyar királyok csak az elsőszülöttségi öröklési elv megszilárdítása végett alkalmaztak mérsékelt módon. Az ifjabb királyság intézményből tehát az ifjabb királyok által kormányzott tartományoknak valami ősi, az intézményt okozó, szerződéssel biztosított közjogi állására következtetni nem volna tudományos eljárás. A részek (Morvaország a cseheknél, Szlavonország 4 és Erdély az Árpádházi királyoknál, Duklya és a Tengermellék, a későbbi Zeta 5 a szerbeknél) kiszemelésénél a geographiai, olykor talán az ethnographiai (dux Ruizorum) 6 szempontok is döntöttek és csak természetes, hogy az ifjabb herczegség vagy királyság hatalmi köre és czíme az intézménynél régebbi földrajzi fogalmakhoz alkalmazkodott.7 1 Timon i. m. III. (3. kiad.) 115. 1. ä »Porro episcopi et alii viri relegiosi instanter satagebant inter eos pacem eomponere.« Budai krónika 168. Az akkori papságra nézve 1. Melich, Szláv jövevényszavaink I., 2. rés : 52., 79., 96., 429. 3 V. ö. Timon i. m. 99. 1 Szlavónia középkori jelentéséről 1. Resetar, Arch. slav. Phil. 17. (1895.), 63. Jagié i. h. 20. (1898.), 7 1. J. Jirecek, Handélsstrassen 19. és Bedeutung von Bagusa 53. 1. 56. jegy. 6 Ezen földrajzi fogalmakról 1. Jirecek, Handelsstrassen 20. 3 V. ö. Mátyás FI. Tört. Ériek. 16. (1897.), 9. 7 Ebből az alkalomból magától felvetődik a kérdés, hogy a magyar királyné birtokainak van-e valami összefüggése a mérsékelt magyar részuralommal ? Határozottan mondhatjuk, hogy nincs. A szokás, hogy a királynénak tartományszerű birtoka legyen, byzanczi. III. Elek Byzancz császáránaka velenczeiekszámára kiadott 1198-iki aranybullájában azt olvassuk, hogy a »provincia Nicopolis« a császárné alá tartozik (Tafel-Thomas, Urkundenbuch zur ältesten Geschichte Venedigs I., 164.) ; hasonlóképpen
