Századok – 1909
Kisebb közlemények - Šufflay Milán: Szláv párhuzamok a »Rex junior« czíméhez 499
501 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. legszorosabb összefüggésben áll a királyi hatalom fejlődésével, az erő, mely a szóban forgó intézményt létrehozta, megállapítható, ha a magyar, cseh, szerb királyi hatalom fejlődésére ható tényezők sokaságából kiszedjük azokat, melyek mind a három productumban találtatnak. Ilyen közös tényező pedig kettő van : a részuralom rendszere és a törekvés, hogy az elsőszülöttségi fiági öröklési elv megszilárduljon. A szlávoknál, mint a primitív népeknél rendesen, eleinte nem volt ismeretes a fejedelmi hatalom öröklése.1 A fejedelem nem auctoritate propria, hanem potestate delegata uralkodott.2 Később a fejedelmi méltóság egy bizonyos családhoz van kőzve (Premyslok a cseheknél, Nemanyák a szerbeknél) ; a család tagjai a családi hatalom megszilárdítása végett a fejedelemtől egyes tartományokat, zupákat, országokat kapnak. Ezek azok a hírhedt szláv udêli (latinul partes), melyeknek rendszerét az oroszok végletekig keresztűlvitték. A cseheknél a XI. században bizonyos zupák, azután Morvaország képezték az udêli-re osztandó tartományokat.3 A szerbeknél Duklyát (Dioclea, Doclea) és a Tengermelléket kapták a fejedelem legközelebbi rokonai.1 Hogy ezen romboló rendszer az állam szétforgácsolását nem idézte elő, többek között a fejedelmek azon természetes törekvéseinek köszönhető, hogy fiaik örököljék utánuk a hatalmat. Ezen czélt Szerbiában aránylag kevés megrázkódással el is érték és a XIII. század második felétől kezdve ott szabályosan követi az apát a fiú a trónon. A nagy hatalom, melylyel a fiú az ifjú királyság révén még atyjának életében rendelkezik, nyomatékot ad az elv keresztülvitelére.5 A cseheknél ez nem ment oly könnyen. »Justitia erat Bohemorum, ut semper inter principes eorum major natu solio potiretur in principatu«, mondja Cosmas és szavait a XI. század tényei bizonyítják.« De a XII. században mindinkább előtérbe nyomúl a senioratus elvének eltávolítására való törekvés, mígnem végre 1216-ban Csehország nagyjai »elegerunt in regem eorum Venceslaum ipsius regis Boemiae primogenitum«.7 1 Procopius, De hello gotico III., 14. ed. Bonn. 344. Porphyrogenetes, De adm. imp. ed. Bonn, 128. Krek, Einleitung in die slav. Literaturgeschichte II. kiad. 155., 363. 3 Bestuzev-Rjumin, Russkaja istorija I., 52. 3 H. Jirecek i. m. 110—114. * Megjegyzendő, hogy csak a ré-zuralom szempontjából ítélendő a presbyter Deocleas krónikája (v. ö. Századok 1904., 525., 3. jegy.) és általa felsorolt fejedelmek hosszú sora aránylag igen rövid időben. A fejedelmek coexistentiája, nem azoknak a suoeessiója a döntő ott. 5 De azért még a XIV. században is viszályok dúlnak a testvérek között a trón körűi. L. C. Jirecek, Archiv für. Slav. Phil. 17. (1895.), 258. ü. a. Ottuv Slovnik XXIII, 979. 6 H. Jireéek, i. m. 86—86. 7 Erben, Regesta Boemiae I.
