Századok – 1909

Tárcza. - Vegyes közlések - 442

TÍECZA. 443 sőt azokból szó szerint is idézni, melyek sehol sincsenek és sohasem is léteztek. így például a »B. II.« f. é. április 22-iki (95.) számának »Különféle« rovatában »A XVII. század híres magyar mekaniltusa« czímű czikk Bocskay korából, valami Garatos Péter kassai kovácsmesterről szól, ki Petri Lőrincznek a »híres hajdúhadnagy«-nak, 1603-ban ellőtt ballába helyett olyan vaslábat csinált, melylyel egészen jól tudott járni. Ennek a híre külföldre is eljutván, Horn Illés gróf a császári lovasság kapitánya »mentslevelet« kért Bocskay -tól, hogy Kassára mehessen s Garatos uramnál félkarja helyébe ugyanolyan mozgatható vaskart készíttethessen. Garatost azután ezen érdemeiért Bocskay nemességre is emelte. Mindezek bizonyságára valami egykorú (persze nem mondja meg milyen !) krónika szavait is idézi. Csakhogy ebből a szép meséből egyedül Bocskay és Kassa léteztek, a többi (Garatos, Petri, Horn stb.) mind, krónikástul együtt, szemenszedett hazugság ! A »Buda festi Hirlap«-nak ugyancsak folyó évi másik (sajnos, elfeledtük följegyezni, melyik) számában a Különféle rovatban >>A vasipar múltjából« czímű czikk jelent meg, melyet a »Magyar Vaskereskedő« akkori legújabb számából nyomatott le. Ebben, ugyanez a történelemgyártó, ördöngös históriával áll elő a XVII. századból. A fekete pléh fehérítését, szerinte a »habáner«-ek találták ki. Az esztergomi káptalan tehát, a templom fedéséhez 6 habánert hozatott le Pozsonyból, de a helybeli lakatosok minduntalan beléjük kötöttek, úgy hogy csak az érseki hajdúk védelme alatt lehettek biztonságban. Végül a hajdúk az ördöggel való czimborasággal vádolták be őket a városnál és a szentszéknél, azt állítván róluk, hogy a fehér pléh készítésénél az ördögök segítségét veszik igénybe és a habánerek csak nagy nehezen tudták magukat tisztázni. Csak az a baj, hogy mindezeknek Esztergomban — a gyártó szerint — 1639-ben kellett volna megtörténnie, midőn ott káptalan, érsek, szentszék, hajdúk, keresztény templomok stb. nem is lehettek, mivelhogy tudvalévőleg akkor Esztergomot a török bírta. De a történetgyártó büntetlenül garázdálkodik tovább. Legújabb koholmányát a »Budapesti Hirlap« f. é. május 1-iki (103.) számában helyezte el Thököly vas gyáráról. Ebben Thököly 1684 évi utasításából szó szerint is idéz, persze a saját koholmányát, a mire már az első szavak is : »Az Munkácsi vasgyár (!) és az Hámorok« stb. eléggé rávallanak. Sőt vakmerőségében kifejezetten hangoztatja, hogy bizony a gyár szót maga Thököly használta ! holott ki van mutatva, hogy csak 1831-ben használták először. Neki persze Thökölynek valódi utasításai, rendeletei nem kellenek, csak az olyanok, a miket ő maga gyárthat ! A középkori oklevélhamisítók, vagy a Tomkók, Rajcsányiak, Literáti Nemesek, Kemények, Sándorok stb. mániákus faja tehát, mint látjuk sohasem hal ki, a míg csak kapzsi-30*