Századok – 1909

Tárcza. - Vegyes közlések - 442

442 TÁRCZA. sulat támogatásával legközelebb megjelenik. Szendrei ezenkívül Magyarország várai czímű nagy díszművén dolgozik. — PIVÁNY JENŐ Philadelphiában élő honfitársunk, ki már több hazai folyóiratunkban tett közzé becses történeti dolgozatokat, különösen Kossuthnak és az emigratiónak amerikai szerepléséhez gyűjt adatokat. Ez idő szerint a Koszta Márton-ügygyel foglalkozik. Koszta, a kijl849-ben tüzérhadnagy vagy főhadnagy volt, Kutahiából császárt engedélylyel az Egyesült-Államokba ment, de 1853-ban magánügyben ideiglenesen visszament Szmyrnába. Ott az osztrák consult ól fölbérelt görög csavargók beléje kötöttek és a tengerbe lökték, a Huszár nevű osztrák hadi brig lesben álló csónakja pedig kihalászta és a hadi hajóra vitte, a hol vasra verték. Az amerikai consul közbenjárása egy ideig eredménytelen volt, a mikor véletlenül Szmyrnába érkezett a St. Louis nevű amerikai hadi sloop, a melynek kapitánya, Ingraham erélyesen követelte Koszta kiadatását. Elodázó választ kapván, és meggyőződvén róla, hogy az osztrákok Kosztát egy kereskedelmi hajón titokban Triesztbe akarják küldeni, oda vezényelte hajóját a Huszár mellé és ágyúit rá szegezvén, lövéssel fenyegetett, ha Kosztát azonnal ki nem adják. Az osztrák kapitány erre meghátrált és beleegyezett abba, hogy az ügy végleges elintézéséig Koszta a franczia consulnak adassék át. Az igen éleshangú diplomatiai levelezés Pivány kezében van s most azt is óhajtaná tudni, hogy van-e ez ügynek már magyar irodalma ? Ha tagtársaink közül valaki tud ez ügyet tárgyaló hírlapi vagy egyéb közlésekről, igen lekötelezné honfitársunkat, kinek czíme : Philadelphia, Pa., 721 Pine Street. VEGYES KÖZLÉSEK. — A »BUDAPESTI HÍRLAP« TÖRTÉNELEMGYÁRTÓJA. Sajnálattal vagyunk kénytelenek a figyelmet fölhívni arra a rút mvstificatióra, mely áldozatáúl legjelesebb lapunkat, a »Budapesti Hirlap«-ot szemelte ki. Már évek óta figyeljük, hogy a »Budapesti Hirlap«.-nak »Különféle« rovatában, a »B. II.« tudtán kivűl, milyen hallatlan történelemhamisítás folyik, ámbár szerencsére, csak a magyar vasipar történetének keretében. Az ismeretlen történelemgyártó ugyanis a magyar vasipar történetéből gyártja meséit, persze Háry János módjára. Visszaélve azzal a nemes lelkesedéssel, melylyel a »B. H.« a magyar dicsőségnek minden nyilvánulását fölkarolja, a régi magyar vasipar nagyságát és fejlettségét hihetetlen arányokban mutatja be. E czélból nemcsak merőben költött történeteket tálal föl valóban megtörténtek gyanánt, hanem még elég vakmerő, olyan (de közelebbről soha meg nem jelölt !) krónikákra, okiratokra stb. hivatkozni,