Századok – 1909
Történeti irodalom - Takáts Sándor: A magyar gyalogság megalakulása. Ism. A–E. 425
TÖRTÉNETI IRODALOM. 431 ságnál jóval régibb, tehát az ősi magyar hadi szervezetnek sokkal több emlékét megőrizte, mint amaz (194. l.)<<. Ez ellen az állítás ellen elég azt a tényt megemlítenünk, hogy a magyar hadi szervezet nem lévén gyalog, hanem lovas, igen kiváncsiak volnánk reá, mint őrizte meg a naszádosság az ősi magyar hadi szervezetet. Az »ősi« szót különben a szerző igen sűrűn használja. Folyton a naszádosok »ősi szokásairól« beszél, de nem mondja meg, milyen időből valók azok. Sőt egyenesen gyanússá teszi a dolgot azzal, hogy a bizonyítékokúi czitált jegyzetben se mer évszámot kiírni (196. 1. 1. jegyzet). A naszádosok fizetéséről szóló részekben megint jó alkalom kínálkozik a szerző lelkiismeretes alaposságának megítélésére. Az egyik helyen (195. 1.) ez áll : »a kik nem ismerik a jargalás intézményét1 és a jargaló pénz természetét, s az évi 40—50 irtot zsoldnak tekintik, csodálkozva írják, hogy a szegény naszádosvajdáknak milyen csekély fizetésük volt ! Pedig nem volt ez csekély fizetés !« Viszont később ezt olvashatjuk : a naszádos vajdák, a tizedesek és néha a legénység is »a csekély jargaló pénzből meg nem élhettek (198. 1.)«. És az a csodálatos, hogy a szerző csak Szentklárayt szidja azért (184. 1.), mert az azt írja, hogy a naszádosoknak jó dolguk volt. Ehhez az eljáráshoz igazán nem kell kommentár. Az alaposságnak ugyanez a kritériuma jellemzi a gyalogosok fizetése és elosztása czímű fejezetet. A gyalogosok fizetéséről és eloszlásáról szóló kimutatásokból — írja — nem lehet biztos adatokat szereznünk, mert ezek azt írják le, mennyi katonának kellett volna lenni a végvárakban, de nem azt, mennyi van. A tényleges állapotnak azonban megfelelnek a mustralisták (244.). Ennek daczára ezen kijelentés után : mivel a gyalogság fizetéséről és elosztásáról szóló kimutatásokból több maradt ránk, mint a mustralajstromokból (262. 1.), mégis e kimutatás alapján adja a katonaság fizetését és elosztását. így feledi el, hogy az általa lekicsinyelt forrásból veszi könyve egy nyolczadrészének adatait. Ugyanez az ellenmondás található meg néhol a szöveg és a jegyzet adatai közt. Pl. a 16. 1. a szövegben 350 magyar puskásról van szó, a jegyzetben quattuor centum pixidariiről, a 173. 1. szövegében levő magyar sajkásoknak a jegyzetben magister equitum militiae hungaricae felel meg stb. Ezek pedig olyan hibák, a melyek elveszik a szerzőtől azt a jogot, hogy másoknak hasonló tévedései fölött pálczát törjön. 1 Szeretnők, ha meg volnának nevezve, kik azok, a kik ez által gyanúsítva vannak.
