Századok – 1909

Történeti irodalom - Takáts Sándor: A magyar gyalogság megalakulása. Ism. A–E. 425

426 TÖRTÉNETI IRODALOM. tetem. Azt hiszem, ez arra való, hogy az ember előre lássa, mint kell néznie azon dolgokat, a melyek még csak ezután_következnek és csak ezért van az, hogy ez a fejezet egészen különálló a maga nemében : itt a legmerészebb tételek vannak, bizonyíték azonban nincsen sehol. Miért? Nyilván azért, mert ezeket bizonyítja, vagy akarja bizonyítani az ntána következő feldolgozás. Lássuk, hogyan teszi. Ha jól lehet kivenni a dolgot, a szerző szerint volt Magyarországon egy igen magas fejlettségű katonai osztály, a melynek első nagy szereplése a Dózsa-féle parasztlázadásban volt. Ez az osztály a hajdúk népe. Szórói-szóra ideiktatom azt a mondatot, a melylyel ennek az osztálynak létezése bizonyítva van : »Mikor Székely vagy Dózsa Györgyöt megsütötték, az ő volt fő vitézei hajdútánczot, vagyis toborzót jártak körülötte, tehát bizonyos, hogy hajdúk voltak (12. 1.).« Hála a levéltári kutatáson nyugvó történetírásnak, hogy a történelmi bizonyítás ezen új faját feltalálta és még a tánczból is tud következtetést vonni arra nézve, ki milyen katona volt.1

így van bizonyítva a hajdúk létezése 2

és a következőképpen katonai kiválóságuk : »Maga Verancsics érsek is feljegyezte, hogy Székely György testét a hajdúkkal, vagyis a főbűnösökkel etették meg. A hajdúk tehát a Dózsa-féle parasztlázadásban elsőrangú szerepet játszottak és már itt is megmutatták, hogy bennük páratlan katonai anyag áll rendelkezésre (12. 1.).« Nem tudjuk ugyan, mennyiben nevezhető »páratlan katonai anyagnak« az a katonaság, a melynek legfőbb erénye az, hogy saját vezérét eszi meg, de nem tehetjük meg azt, hogy a szerzővel szemben meg ne endítsük egykorúak véleményét ugyanezen kitűnő katonai osztályról. Az 1514 : LX. t.-cz. pl. elrendeli, hogy a fegyveres hajdú »primo castretur, secundo, si iterum arma tulerit, decolletur«. Csak ezzel a mondattal tudjuk t. i. megérteni szerzőnek e fejezetet bevégző, különben érthetetlen mondatát, a mely kijelenti, hogy a hajdúk katonai alkalmazásának ideje még nem érkezett el. Ezek a hajdúk különben — úgy látszik e munkából — különös emberek voltak. Eredeti foglalkozásuk a marhahajtás és mint hajtók harczoltak azokkal, a kik őket megtámadták, például »a lappangó latrokkal, a kóborló katonákkal és az ökörtolvajokkal (9. 1.)«. Valószínűleg csak feledékenységből nincs e foglalkozásmódjuk citatummal igazolva, de azért nem tartom 1 Nem ajánlanám azonban senkinek, hogy hasonló módon próbálja megmagyarázni, milyen katona pl. az a czigány, a ki róka-tánezot tánczol. 2 Verancsicsnál egykorúbb adatunk is van, pl. az 1514 : LX. és LXI. t.-cz. Ez utóbbi pl. azt mondja : ut per hoc malitia hajdonum cesset «t depereat.