Századok – 1909

Történeti irodalom - Takáts Sándor: A magyar gyalogság megalakulása. Ism. A–E. 425

TÖRTÉNETI IRODALOM. 427 fölöslegesnek megemlíteni azt, hogy az egykorúak nem ebben látták az ő sympathikus szerepüket. Az 1498 : XXIX. t.-cz. éppen ellenkező foglalkozást tulajdonít nekik. E szerint a hajtók arra valók voltak, hogy megtámadják a harminczadosokat és harminczad fizetése nélkül vigyék ki a barmokat az országból. Igaz, hogy ezt nem oklevél mondja ki, hanem csak törvény, de talán azért igaznak lehet elfogadnunk. — Még különösebb a hajdúk 1514. évi szereplése. Ekkor — már t. i. Takáts Sándor szerint — az országgyűlés megtiltja a szarvasmarha kivitelét, 1 mire a hajtók foglalkozás nélkül maradván, a lázadó parasztokhoz csatlakoznak (11. 1.). Legyen szabad illő szerénységgel megjegyeznünk, hogy az 1514-i törvénykönyv a parasztlázadás után adatott ki, ennek következtében —• mivel egy későbbi esemény egy korábbinak az okozója sohasem lehet — a hajdúk e miatt nem lehettek lázadók és így a parasztlázadásnak a szarvasmarhakereskedés fellendüléséből való'gyerekes magyarázata magától alaptalanná válik.2 Ezek a hajdúk — ismét vegyük fel a könyv elbeszélésének fonalát — jók lettek volna magyar gyalogkatonának, csakhogy nem alkalmazták őket. A mikor azonban az ellenkirályok között a küzdelem megkezdődött, gyalogos katona mégis kellett és a harczoló felek meg is találták ezt a katonaságot a városokban. Tudtunkkal az 1498-i törvények a Jagellók, az 1528-ikiak pedig a Habsburgok alatt fentartották a banderiális hadrendszert ; ez pedig kizárta valami jelentősebb városi gyalogkatonaság keletkezését, nem is szólva arról, hogy Magyarországon ekkor csak nyolcz sz. kir. város volt (1514 : III. t.-cz.), innét pedig az országot katonával ellátni aligha lehetett. A szerző szerint e városi gyalogkatonák magyarok voltak. Azt gondoljuk azonban, hogy e katonaság magyarságának ilyen bizonyítá-1 Ez nem igaz, csak azt rendeli, hogy Pestig és Székesfehérvárig vihetik. Az ilyen helyekre jönnek érte az idegenek (1498: XXXI. t.-cz.), innét kivihetik. Ez intézkedés megokolása az, hogy a harminczadot az idegenek, ne pedig a magyarok fizessék (1504 : XXVII. t.-cz.). 2 A szar vasmarhakereskedéssel is van egy kis baj. Ez nem volt olyan zavartalan Mátyás halála után, mint a szerző hiszi. A szarvasmarhahiány miatt már az 1495 : XXVII. t.-cz. eltiltotta a marhakivitelt két évre, az 1507: X. t.-cz. pedig de ceter > penitus szavakkal. Azt is különösnek tartjuk, hogy ha Bécs a magyar szarvasmarhakereskedésből lett nagygyá és élvezte a magyar marhavásárok jövedelmét (3. 1.), hogy kívánkozhattak a magyarok oly idő után, mikor az a jövedelem teljesen Magyarországé volt (5. 1.). Innét az tűnik ki, hogy ilyen idő nem volt. Az is alapos tévedés, hogy a vámtételeket a Habsburgok emelték föl a Mátvás-kori 25 dénárról. Az 1518 (Bács) : XXXIV. t.-cz. felemeli 30, ill. 40 dénárra, 1521 : XII. t.-cz. 50 dénárra. És végűi : mióta növeli pl. Magyarország magasabb vánja Ausztria jövedelmét ? 29*