Századok – 1909

Történeti irodalom - Takáts Sándor: A magyar gyalogság megalakulása. Ism. A–E. 425

TÖRTÉNETI IRODALOM. A magyar gyalogság megalakulása. Irta Takáts Sándor. Kiadja a M. T. Akadémia Rökk Szilárd alapítványából. Budapest. 1908. XI. + 318. 1. 8-r. Ára 8 korona. »Történetíróink a magyar haderő viszontagságos múltjával nem igen foglalkoznak«, ezzel a mondattal kezdődik az a niúnka, melynek czíme A magyar gyalogság megalakulása, és a melynek czélja az említett hiánynak pótlása. Á szerző csakhamar meg, is jelöli azt a módot, melynek segítségével az említett hiány pótolható és ez a mód »a levéltárakban heverő óriási anyag« felhasználása, mert csak »napvilágra kell hoznunk a levéltárak heverő kincseit és szemmel látjuk, mi volt és milyen volt egykoron a magyar katona az ellenséggel szemben«. Ez volna a panacea azokkal szemben, a kik eddig — horrendum dictu — levéltári kutatások nélkül mertek nekivágni a történetírás nehéz mesterségének. És a mint Meynert1 nem használta a levéltárakat a magyar hadtörténelem megírásában, épp úgy nem használ viszont e munka írója semminemű feldolgozást, sem egykorú írót, csak a levéltári anyagot. A szerző eredménytelennek mondja a levéltár használata nélkül való történetírást, s mivel az ő könyvében ez a fogyatkozás nincsen meg, meg lehet látnunk belőle,, milyen a történetírás, ha csak levéltári anyagra támaszkodik. Mivel kétségtelen, hogy a szerző levéltári adatai föltétlenül hitelesek, a munka bírálata nem tarthatja feladatának a forráskritikát, hanem csakis azt nézheti, mily magasra vihető a történetírás ez új módszer segítségével, a mely t. i. megvet mindent a levéltáron kívül. A felelettalán előre is világos : az egyoldalúság mindig egyoldalú és ennek következtében téves eredményekhez vezet. Űgy gondolom, nem járok messze a szerző intentiójától, ha az Előszóban adott összefoglalást az adataiból meríthető eredmények összeségének veszem és ennek főbb pontjait is ismer -1 Horváth Mihálynak A magyar honvédelem történeti vázlata czíműi munkáját még említésre se tartja méltónak. SZÁZADOK. 1909. V. FÜZET. 29