Századok – 1909

Értekezések - MADZSAR IMRE: Egyének és tömegek a történelemben - I. 1

12 DR. M ADZSAR IMIÍE. lélektani kategóriákat alkotni. Nem látjuk-e ma is számos esetben, a mindennapi politizálásban, hogy egyszerűbb történeti és közéleti látkörrel bíró emberek mennyire hajlandók az események okát túlnyomólag egyéni érdekekben és fondorlatokban keresni ? Tankönyveink és kézikönyveink jó része ma is azáltal igyekszik a történelmet népszerűsíteni, a naiv felfogáshoz közelebb hozni, hogy rationalizálja azt, hogy nagy intézményeket és mozgalmakat egyszerűen egyéni megfontolások eredményei gyanánt tüntet fel. Géza fejedelem véget vet a kalandozásoknak, behozza a kereszténységet, Szent István megyékre osztja az országot, mindezt egyéni parancsszóval, a nélkül, hogy az események mögött működő nagy társadalmi átalakulásoknak csak halvány körvonalait is láthatnók. Czélját talán eléri ez a módszer, de a történelmi igazság árán s eljárása épp oly jogosult, mintha babonákra hajló tömeg előtt a történetíró az által igyekeznék érthetőbbé válni, hogy a történelmet csodákkal és természetfölötti erőkkel népesíti be. Csak említenem kell néhány további körülményt, melyek a történetírásnak ezt a természetes egyénítő hajlamát még erősebbé teszik. Az aesthetikai és gyakorlati érdek kezdetleges fokon szintén az egyénhez fűződik (bár a — szintén átmeneti korban keletkezett — Iliasban és Odysseiában a tömegmozgalmakban való gyönyörködés már igen élénk kifejezésre jut). S jóllehet ezek a tényezők a történetírásnak inkább csak őskorában hatnak, mindazonáltal ne feledjük, hogy a történetírásnak a többi tudományokkal szemben nevezetes hátránya van. Míg ezek minden tévedés felismerése, minden helytelen út elhagyása után ismét visszatérhetnek a concret valósághoz, hogy belőle új erőt merítsenek, addig a történetírásban, mely nem a közvetetlen valóságból, csak annak leírásából merít, a hibák átöröklődése bizonyos fokig el nem kerülhető. A mit a régi írók elhallgatnak, az az újabbaknál is hiány marad, legfeljebb hypothesisekkel, illetve nem az emlékezetnek szánt följegyzések felkutatásával és figyelembevételével pótolható. S így a régebbi források individualismusa szükségképen nyomot hagy maga után az újabb történetírásban is. Ezeknek a körülményeknek figyelembevétele kissé más világításban fogja feltüntetni a kérdést. Ha tévedés is volna