Századok – 1909

Értekezések - SZTRIPSZKY HIADOR: A magyar vezényszó történetéhez - I. közl. 129

134 DR. SZTR1PSZKY HIADOR. voltak. Ezek csupán a legújabb időkben és pedig hivatalból gyártódtak a magyar honvédség szervezése után, az 1890-es években. A hűbéri birtokviszonyokon nyugvó katonai szervezet Mohácsnál végképp megbukik s helyébe két új honvédelmi tényező emelkedik jelentőségre : a kitűnő képzőiskoláúl szolgáló véghelyek és a zsoldos katonaság. Ez a fejlődés egyúttal előtérbe emeli az eddig jelentéktelen gyalogságot, a mely a kézifegyver használhatóbbá való válásával lépést emelkedik fontosságban. A gyalog hadnak ez a szerepe a magyar vezényszóra is jó bizonyítékot szolgáltat. Az állandóságot pótoló hagyományokon kivűl t. i. volt még egy olyan tényező, a mely ezeket megerősítően jogot ad nekünk annak kijelentésére, hogy a magyar vezényszóknak igenis nagy multjok van. A vezényszók ugyanis, tekintet nélkül a fegyvernemre, általában kétfélék : 1. a fegyverfogásra és tüzelésre vonatkozók, 2. a csapatok mozgását illetők. Ezek fejlődése természetesen azoknak a dolgoknak fejlődésével függ össze, a melyekre éppen vonatkoznak. Már pedig a kézi lőfegyverek attól az időtől fogva, a hogy hordozhatóbbakká, tehát könnyebben kezelhetőkké váltak, egészen a XIX. századig alig változtak lényegükben valamicskét : az elültöltés elve, a kezelés nehézsége és az a bizonyos csütörtök mindvégig megmaradt. Ebből nyilván az következik, hogy hordozásuk, fölszerelésük, megtöltésük, a tüzelés és általán a muskétával-karabélylyal való bánásmódnak vezényszavai a gyalogságnál mindvégig alig változtak attól fogva, a hogy a XVI. század végén kialakultak. A mi pedig a csapatok mozdulatait, alaki változásait illeti, a reájuk vonatkozó vezényszók meg éppen nagy állandóságot, hogy úgy mondjuk megrekedést mutatnak. A hadművelet szabadságát és helyes fejlődését alaposan rekesztette meg egészen a Washington—napoleoni időkig a katonai czopf merev formalismusa. Hamarjában jó magyar szót se lelünk erre a fogalomra. Alakiság keveset fejez ki belőle ; alakiság-kedvelés : közel jár hozzá, de igen hosszú a szó. Mai katonai neveléssel csak mosolyogni tud az ember azokon a középkori, sőt talán még ókori formaságokon, a melyek a sasérozásban, contramasérozásban, kör- és négyszögképzésekben nyilvánultak, mint a hogy megmosolyogjuk a divatból kiment ruhába öltözött embert. A német generalissimusok agyából pattant időtöltő, értelmetlen játék volt az eleven katonákkal olyanformán, mint a hogy ma a gyermekek játszanak ólomkatonáikkal. A csapatoknak minél tömöttebb, zárkózottabb alakzatban való fölállítása, ide-oda