Századok – 1909
Értekezések - SZTRIPSZKY HIADOR: A magyar vezényszó történetéhez - I. közl. 129
A MAGYAR VEZÉNYSZÓ TÖRTÉNETÉHEZ. 135 sétáltatása és a tömeggel való operálás : ez volt a régi hadtudomány. Tehát éppeii az ellenkezője annak, a mit ma látunk. És ezekhez az imponáló (!), parádés fölvonúlásokhoz olyannyira görcsösen ragaszkodtak a vezetők, hogy a hadászat és harczmodor fejlődését egészen a XVIII. század végéig teljességgel a formalismus bilincseibe verték. Csakis Napoleon példája nyomán és nagy nehezen tanulták el az északamerikai szabadságharczos vadászoktól a raj vonalakban való önálló egyéni harczolást. A lőfegyver lassú fejlődése és ez a formalismusban való megrekedés azonban történelmi szempontból éppen nem kicsinylendő dolog : egyik legjobb bizonyítékát nyújtja ugyanis annak, hogy a már egyszer kialakult vezényszavaili úgyszólván a középkortól fogva a XIX. század elejéig változatlanul megmaradtak. És ha ez idő szerint nincs is még kezünkben XVI. századbeli leírású vezényszó-gyűjtemény, azért mégis joggal föltehetjük, hogy a reánk maradt legrégibb (XVIII. századbeli) e nemű följegyzések tényleg a XVI—XVII. század hagyományos elveit foglalják magukban. Ezeket tehát méltán meg kell becsülni és az értékes nemzeti klenodiumok közé sorozni. Ha így fogjuk föl a dolgokat, akkor jogosan mondhatjuk, hogy a lovassági magyar vezényszónak múltja legalább is a XV. századig ér föl, a gyalogságié pedig a XVII-dikig. A legelső vezényszók, a melyekkel a történettudomány e nemű része gyarapodott, gyalogságiak voltak. Kerek 40 esztendeje immár annak, a mikor Thaly Kálmán a magyar honvédség szervezésének kapcsán nagyon időszerűen néhány magyar vezényszót közölt1 abból a kéziratból, a melyet a Rákóczi Ferencz-féle első magyar nemesi testőrség egyik tagja, Veszprémi Badicz Imre állított össze. Badicz a nemesi testőrség számára előirt rendszabályokhoz2 a maga saját példánya borítékára 36 olvan vezényszót jegyzett föl, a melyekkel egykor Rákóczi Ferencz kurucz ezredeit »komandérozták«.3 Ebből a 36-ból azonban 6 vezényszó ismétlődik s azonkívül pedig e tényleg csak 30 töredékes vezényszó csupán a fegyverfogásra és tüzelésre vonatkozik. Hogy mivel igazgatták a kurucz csapatok mozdulatait, alakzat-változásait, minderről máig senki egy szót se tud s így méltán sajnálni való volt, hogy a többi bizonyára nagyobb számú magyar vezényszót a különben mindenre kiterjedő 1 Századok, 1868. 740—742. 1. 2 Kiadta Rumv, Monumenta Hungarica, I. 188. sk. A rendszabályok szerzését II. Rákóczi Ferencz helyett hibásan valamelyik Györgynek tulajdonítja. 1 Eredetije a Badiöz-család szilsárkányi levéltárában, a honnan Thaly; közreadta.
